Miért népszerűek a degenerált művészek/művek?

Vannak bújtatott érdekek a művészetben? Vannak. Lásd 115:40-től:

[link]

Felülről vezérelt a művészet? Nem. Igényvezérelt. Az 1800-as évek második felétől egy csomó dolog lezajlott.

A művészek túlnyomóan magánvállalkozókká váltak, a kiállításaikból szerezték az ügyfélkörület, és ez a környezet ösztönözte a diverzifikálódást. Elkezdtek nyomdatechnikára alkotni (grafika). Olyat kellett alkotni, ami reprodukálható nyomdatechnikával. Olyat kellett alkotni, ami egy plakátként működik például.

Bejött a fényképészet, a filmművészet, magában a festészetben is szempont lett a sokszorosítás.

Picassót én nem kimondottan szeretem, a kompozícióival tudok relátálni. Abból csinált bizniszt, hogy avantgarde-ot, kubizmust előtte nem csinált a mainstream, de mégis volt egy beágyazódottsága annak, amit ő elkezdett.

Picassó antifasiszta volt, mégsem ismerték el a kommunisták - később sem, sőt, támadták is, ellenkultúrát építettek mellét belőle. Hogy tengerentúl élő támogatói antifasiszták voltak? Ez annyira nem meglepő.

Az általános véleményem az, hog, menjen mindenki kiállításokra, mert az kontextust ad, és mert látod másik reakcióit is, látod, hogy mi (nem) érdekli az embereket. Az embereket ma is lenyűgözi mondjuk egy korábbi festmény, hiszen nem írta felül a modern/posztmodern az elődeit. Viszont könnyen belátható, hogy aki már 10x végigjárta a közismert tárlatokat, az már csak átfuttatja a szemét egy barokk festményen. A vásárlóközönség pedig jár kiállításokra, és ezt a kört már rég letudta. Részben elmondható az is, hogy a korábbi korstílusok már ki lettek maxolva, részben el is veszett az a szimbolikai és technikai tudás, ami a zsánerfestészethez kéne.

Ha degrnerált alatt nem a stílust, hanem az esztétika, a szépség hiányát érted, akkor sincs igazad. Ma is ugyanazon az alapozáson esik át egy mai művész, tanul anatómiát, készít tájképet, csendéletet, portrét, impresszionista képet. Az esztétika keményen ott van például a grafikában, digitális művészetben. Bárki félretolhatja a modern művészetet azzal, hogy ez nekem túl l'art pour l'art, talál magának alternatívát minden téren (online, galéria, kiállítás, vásárlás).

Igaz, kiállításból lehetne sokkal több is, pedig aluljáró, művház minden településen van.

Szerintem az avantgárdnak is megvolt a maga helye és értéke. A szépséget ugyanis a sablonosság, a giccs és az üzleti szellem eluralkodása is rombolja. Az avantgárd többek közt ezek ellen szállt harcba és ennek a harcnak igenis el kell ismerni a szellemi értékét, még akkor is, ha az ennek kapcsán született művészeti produktumok esztétikailag nem mindig ütik meg a megfelelő mércét. Az avantgárdban keveredett az öncélú polgárpukkasztás az új művészeti kifejezésmódok keresésével, a hagyományos struktúrák és formák elleni lázadás az új formák létrehozására irányuló kísérletezéssel. Így érthetően a létrejött művek nagy része a hagyományos esztétika szemszögéből élvezhetetlen, értékelhetetlen, de hát nem kis részben épp ez volt a cél. Utat nyitott viszont ez a folyamat olyan zseniknek, mint pl. Dali.

A gond ott van, hogy a 20. század második felére az avantgárd "hivatalos" művészetté vált, sőt bizonyos körökben ez lett "A MŰVÉSZET". Így épp az az éle veszett el, ami a létjogosultságát igazolta annak idején. Ma már nem kihívás formabontó művet létrehozni, nem kell hozzá bátorság, mert nem megy szembe az akadémikus művészettel. Az avantgárd, mint forradalmi mozgalom elbukott, hiszen mára már eluralkodtak rajta azok a jelenségek, amik ellen annak idején küzdött (sablonosság, üzleti szellem).

Mindenesetre én úgy gondolom, hogy a formabontásnak is megvan a helye a művészetben, de nem egészséges, ha az lesz a meghatározó irányzat. És ma, amikor már minden hagyományos formát minden oldalról felbontottak, mindent dekonstruáltak és absztraháltak már, innen nincs hová továbblépni, csak valami építő jellegű irányzat felé. És az építkezés szerintem csak meglévő, hagyományos alapokra történhet, de persze új, a mai kornak megfelelő látásmóddal és formanyelvvel.

#7

Azért ez nem ilyen egyszerű, a művészi érték nem egyéni ízlés kérdése. A "degenerált" tényleg kissé erős kifejezés, és nem is feltétlenül ideillő, de ettől függetlenül átjön, hogy a kérdező mit akart ezzel mondani.