Milyen lett az új versem? (Esteban Danika)

Nem kell megsértődni, - én például olyan dalszövegeket írtam meg valaha, amelyeket ideig-óráig széles körben ismertek és énekeltek az emberek és én is kaptam néha olyan kritikát, amit - negativitását tekintve - eléggé "szúrósnak" véltem. Meg kell tanulni feldolgozni a kritikákat még akkor is, ha vannak kifejezetten tapintatlan, nyers, ugyanakkor építő jellegűek is ezek között! Ha ez nem megy, akkor ne erőltesd a publikációt sem! Fontos a szakmai alázat megismerése, megélése és gyakorlása!

Irigylem az önbizalmad:)

Nem vitatkozom veled, ugyanakkor nem fogok neked sajnálatból túlértékelni semmit. Lehet, hogy tényleg rossz volt, amit én írtam, de tudomásul tudtam venni és kezelni is tudtam, ha másnak nem tetszett, amit írtam. Azt meg már jó, ha a kezdeti stádiumban megtanulod, hogy olyan verset SENKI nem tud - és nem is fog tudni írni, míg világ a világ, - amely minden olvasójának tetszeni fog! Ha ezt nem tanulod már most meg, akkor ezzel a levegővel akkor a legjobb amit tehetsz, hogy már most befejezed a versek PUBLIKÁLÁSÁT, - mert jó úton haladsz, ha azt akarod elérni, hogy már a neved ismeretében elkezdjenek leminősíteni, köpködni rád az emberek. Van a közösséggel, közönséggel bánásnak egy módja, amelyben többnyire íratlan szabályok zajlik és ha nem tanulod meg tisztelni a közönségedet, akkor a másodperc töredéke alatt a "nem jegyzettek" között találod magad. Ebben az egészben az a kínos, hogy amit 5-10 év alatt fel tud építeni egy közszereplő, azt 10 másodperc alatt le lehet az agyagos földig rombolni és visszaépíteni egy ilyen típusú bizalmat, megbecsülést még több idő. Tessék ezen elgondolkodni!