Vélemény egy versről?

Nemrég írtam egy verset. Már régen is irogattam, valahogy szerintem ehhez is van valamennyi érzékem. Szeretem néha kiírni magamból az érzéseket. Átéltem egy beteljesületlen szerelmet ami nagyon nagy sebet hagyott bennem mai napig. Ez nagyon felhalmozódott bennem, sok vegyes érzelem és megpróbáltam versbe foglalni a lényeget. Kíváncsi voltam mit tudok belőle kihozni. Most megosztanám veletek, érdekel a véleményetek. Még eddig egy barátnőmnek mutattam csak meg és több véleményre is kíváncsi vagyok szóval olvassátok el ti is.

Szívem lángja

Emlékszem még rá, ahogy megpillantottalak.

A tömegben voltál, de mégis megláttalak.

Ahogy megpillantottam húzott mélybarna szemeid,

Úgy fogott meg, mint még semmi más, nem voltak hibáid.

Mintha egész végig Téged kerestelek volna,

Mintha üres szívem mindig is csak Rád várt volna.

Néztelek némán, nem volt bennem kérdés,

Elkapott egy ösztönös felismerés.

Leghőbb álmom vált valóra, ahogy megismertelek Téged.

Sosem hittem, hogy belsőmben ilyen kínzó szerelem ébred.

Mély tekinteted különös fénye táncot jár az enyémmel,

Istenem, ezt a bénító pillanatot kérlek ne vedd el.

Kezdettől fogva éreztem én a lángot,

Azt az igazi mindent betöltő lángot.

Lángot, melyből valódi szívszorító tűz kerekedett,

Égő lelkemnek legmélye egy óriási vulkán lett.

Csak telnek az idők szüntelen körülöttünk,

Egy év eltelt, mindketten más világot élünk.

Beléptél az életembe mintha egy égi jelre vártam volna,

Úgy is váltál tőlem el foszlányos köddé, mindig újra és újra.

Talán nem is gondolsz már rám, az életedben nincsenek fékek.

De én még mindig gondolok Rád, én még mindig ugyanúgy érzek.

Belém égett neved még mai napig hallom,

Bódító mosolyod még ragyogtatja arcom.

Csodás éjjeleken a vizek fényei is csak a Holdat tükrözik.

Hiába az özön csillag, ha az igazi fény a Naphoz tartozik.

Hisz a mezei napraforgó is a Nap felé hajlik,

Úgy az én szívem is esztelenül csak hozzád húzódik.

Nélküled már csak nyomasztó hiány nehezedik szívemen,

Bennem él még ahogy óvva öleltél, sohasem feledem.

Ahogy néztél rám nyomban rabul ejtett,

Szemeid mindent elmondtak helyetted.

Talán az élet akarta így, talán nem véletlen.

Talán csupán most csak féktelen elméd még éretlen.

Ne álcázd édes, tudat alatt mélyen benned is ily láng rejtőzhet,

S én titkon még mindig azt remélem, összehoz majd a sors kettőnket.

Lehet nem a legprofibb és legszakmaibb, de az őszinte érzéseim vannak benne és szívből jött. Egy fiúról szól az egész amit iránta érzek. Sose fogom neki megmutatni, le is mondtam már róla, csak jól esett ezt kiírni egy versben.

Tehát eddig egy véleményt kaptam és tiszta pozitív volt. Azt mondta nagyon nagy érzelmek vannak benne és szinte elképzelhetetlen mennyire meg tud törni valami így az emberben, hogy ilyen mély érzelmei legyenek.

Szóval mondjátok el nyugodtan a véleményeteket meghallgatok bármilyen gondolatot erről. Magamtól nem tudom felmérni a minőségét, mennyire jó vagy szakmailag milyen.

19/l