Mi a véleményetek a versemről?

Mondhatnék csak annyit, hogy gyere vissza, hiányzol,

Ám szívem ennél több súly nyomja,

Fejem gondolataimnak foglya,

S mit ki nem mondtam, nyugton nincs, csak legbelül ficánkol.

Egy öreg gyerekkori barát, ki mára csak idegen,

(Régen ketten egyek voltunk,

,,Örökké", csak ennyit mondtunk),

Ma énmellettem halad el, rosszallóan, ridegen.

Kik egykor egymás nélkül élni nem tudtak, de végül

Árnyként néznek át egymáson,

Várva, hogy a fájdalom elszálljon,

S az űr, mit magunk mögött hagytunk, szakadékká mélyül.

Sokszor ültem otthon némán, a csodára várva,

Hogy eszedbe jutok talán,

S túljutunk végre ezen a csatán,

Ám hiába, lépni már mindkettőnk gyáva.

Miért is lépnénk, vége, nemde?

Volt egy fiú, kit szerettem,

Ki felkapott a földről, ha elestem,

Ki vezetett, s vakon bíztam benne.

Ki bátyámként féltett, a széltől is óvott,

Kinek vállán sírtam, vagy mellette nevettem,

Kinek az ágyában betegen hevertem,

Kivel kezünk néha titokban összefonódott.

Kitől az első ,,szeretleket" kaptam

Egy faházban megbúva, meleg ölében

Néztem rá, s elvesztem szeme tüzében,

S éreztem szívét, ahogy lüktet alattam.

Rég volt már, de torkom még mindig elszorul,

Minden tömegben téged kereslek,

Tudom, késő bánat, de azóta szeretlek,

S a sok év az emlékekkel ködbe borul.

(ui: a korom nem írom ide, mert letiltaná az oldal, csak az őszinte véleményekre vagyok kíváncsi, ne kíméljetek.)