Kritizálnátok a versem?

Bármilyen szarul is hangzik, de minden kritika építő jellegű, ami nem csak annyiból áll, amit #1 mondott... xD

Viszont azt is vedd figyelembe, hogy egy vers nem attól lesz jó, vagy egyedi, hogy mások annak gondolják. Naponta tucatszámra írhatnék verseket a mai pop-/rapkultúra igénytelen sablonjára, de felesleges, mert az csak egy ezredik sablon szar lesz.

A tiédet elolvastam, és huhh.. hát elsőre az jött le, hogy ez borzasztó egyedi :D Nem tudom, hányadik versed lehet, de mindenesetre másodjára olvasva már érthetőbb. Azt aláírom, amit előttem is írt #2, hogy nem igazán értem, miről szól, és eléggé ritmustalan.

Mint ha kimentél volna a rétre, egy kalapba összeszedted volna a szavakat, majd szélnek eresztetted, és a végén, véletlenszerű sorrendben egymás után raktad a papírfecniket, itt-ott felcserélve, hogy azért mégis rímeljen :D Gondolok itt arra, hogy pl. ez a rész:

Torkod kusza ívekben, a rímekben kapaszkodva, szöktem oda,

szöge csoda

ponyvája a kék-zöld puszta,

madzagja a fekete szél

Ugyanúgy 'értelmes' lehetne így is:

Kék-zöld puszta ponyvája, szöge csoda,

Torkod kusza ívekben, szöktem oda,

Fekete szél madzagja,

a rímekben kapaszkodva.

Pedig semmi mást nem csináltam, csak átcseréltem a szavakat.

Próbálj valami folyamatot adni a versnek. Legyen eleje, és legyen vége. Induljon valahonnan, és érkezzen meg valahova. Fontos, hogy tudja az olvasó, hol tart. Ne legyen egyszer a csúcsony azáltal, hogy 3 rím egész jól követi egymást, majd essen a földre, mint aki alól kikapják a talajt azzal, hogy érthetetlenül követik egymást az események/leírások.

A cím alapján értem, hogy egy sátorról beszélsz, de egy sátorról nem lehet úgy beszélni, mint ha meg akarnád dugni :D Ha mégis, akkor annak valahogy sokkal átütőbbnek kell lenni, ami nem visz el olyan érthetetlen irányba, ami talán már nem is a sátorról szól.

Mint mondtam, az az én véleményem volt, hogy számomra túl össze-vissza. Maga a szavak is, és a mondanivaló is. Nyugodtan írhatsz rá magadtól egy önelemzést, hogy lásd, mi az, ami szerinted mgé érthető, és mi az, ami mondjuk már nem annyira.

Nekem továbbra sem egyértelmű, hogy kit szólítasz meg a vers elején. Istent? Hogy hogy jön a döghöz a virág, hacsak nem úgy, hogy porrá leszünk, és virág nő belőle, de akkor nem jó a megfogalmazás, vagy miben száll a lepke, milyen véres kupa? Megint Isten?

Értem, hogy mit mondasz, hogy ez neked miről szól, de számomra ez nem jön át. Lehet más valaki mást mondana, ez teljesen szubjektív.

Én olyan verseket írok, amik számomra valamiért különlegesek, amik kezdődnek valahol, aztán valami fordulattal zárulnak. Akár tartalmilag, akár érzelmileg. Vagy van egy olyan tagolása, ahol adott érzelmi sík véget ér. Nyilván nem mindegyik ilyen, de a többit valahogy laposabbnak is tartom. Lehet, hogy más ezt nem találja meg benne, amit én, de ezért szép a verselés, meg az egész irodalom, mert mindenkiben mást mozgat meg.