Valaki értelmezné nekem ezt a Radnóti verset?
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.
Nem tudom ,hogy mire lenne szükséged egész pontosan. Elemezni egyelőre nem fogom, de ha kéred, azt is szívesen megejtem.
Tartalmilag igen egyszerű összefoglalni szerintem. A költő bent ül szobájában, nézi a tájat, a sövényt,a rózsafát, a tavakat. Szinte a leges legelején villámlás, menydörgés és vihar köszönt be, aminek a képét lefesti a szavakkal.
A vége kicsit rejtélyes, valakihez szól (minden bizonnyal a szerelméhez), aki kint van, hogy jöjjön be a viharból, ne ázzon meg jobban, vegye le vizes ruháit és bújjanak össze, töltsék együtt az időt bent :) Ennek a részleteit már abszolút a fantáziára kell bízni :P
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!