Szerintetek a költők és akik költőnek hiszik magukat, azok csak akkor írnak szerelmes verseket, ha szerelmesek?

28-as vagyok, ezt is én írtam.

A véres kút dallama

Ismeretlen messzi tájon,

Rég időkben egy rémálom.

Szörnyű titok amiről senki,

Nem tud más sem, de nem is sejti.

Más világ volt, józan ész,

Nem szívesen, de vissza térsz.

Attól féltek ami szörnyű,

Bár megtalálni nem volt könnyű.

Volt egy falu nagyon régen,

Ott terült el az erdő szélen.

Lakói mind szorgos népek,

Más nem volt csak boldog élet.

Ám ahogy a nyárból tél lesz,

A boldogság már romlást képez.

Sok boldogságot mos el az eső,

Ennek az oka a következő:

Erdő mélyén sötét fák mögött,

Egy kis kunyhó lombok között.

Benne egy lány, maga a tökély,

De a lelke korom sötét.

Haja barna, göndör s hosszú,

Táplálja a méreg, s bosszú.

Szeme nagy, s szintén barna,

Bőre fehér, mintha havazna.

Éjjelente kint ül csendben,

Néha dalol, szebbnél szebben.

Énekel a szép halálról,

Annak is a csúf okáról.

Néha néha , de véletlen,

Fiú sétál de éretlen.

Meghalja a legszebb hangot,

Nem látja a rejtett karmot.

A kunyhó mellett megmer állni

A lánynak nem tud ellenállni.

Szíve dobban, gyomra nehéz,

Beleszeret, ennyi elég.

A szép lány a házba invitálja,

A fiú csak bámulva csodálja.

Egy pohár vízzel megkínálja,

De a fiú csak a lányt kívánja.

A vízbe már van valami keverve,

Amitől a fiú szédül, s már indulni szeretne.

Szeme nehéz, teste remeg,

Orrából vér, patakként ered.

A lány tekintete gonosszá válik,

A fiú ruhája, vértől ázik.

A szépséges lány a fehér kezébe,

Kést vesz azonnal, s megindul feléje.

Fiatal fiú mellkasát felvágja,

Hogy a dobogó kincset felajánlja.

A vibráló szivet egy kúthoz viszi,

S majd azt a kút mélységébe teszi.

A kút az erdő legsötétebb zugában van,

Ágakat törve szalad, egyre gyorsabban.

A kút a szívért csérebe szépséget ad neki,

A lány mindezt évente csak egyszer teszi.

A fiú szívtelen testét eltüzeli,

Egy év múlva őt már más követi.

A lány azóta is dalol, s keresi azt,

Akinek a szívéért szépséget kap.

Nem tudni azt hogy melyik erdőben,

Melyik napon dalol, éjjeli szellőben.

Kerüld az erdőt, főleg éjszaka,

Mert ott a boszorkány, s a véres kút dallama.

áll vagy nem áll-ez a szerelmi morál:

ne már...most vígan vagy özvegyen-

hullik a nyeremény az ölembe-csinos a bige

"kakaós"a kincse-mennyi vezeklés sorscsapás

végén a vonalon az (Í)-(pontomhíd)-ujjongás!

azeret a kedves persze kell az ezres-de így tél derekán

a batyu üres már:jajgat a fagy, s beleregad...

szív dallam röpül a lapát...jaj az ajkam!!harapod

szereted gyönyörű a kékeres...,kétezres a zsebben-szerető

lelkem a seggben...-dalvarázs,alattama garázs-találkozunk ott

rőzsés lány?!?gyors a bbringa gyors a fingás

kitol begy lábujjhegyen megy-szereti a babám hullámos haján át

eper fagyi:nyali nyali-zokon nem veszem...szeretem:Ő az életem....

A meg nem született gyermek

Az egyetlen lehetnél, ki miatt volna értelme mindennek.

Lehetne vidám a Vasárnap, még nyűgöddel is te tisztán látója Istennek.

Szeretnélek reggel, délben meg este,

Forró homlokod számra billenne, s tudnám hogy te vagy a kulcs, az el nem olvasott levél, az utolsó hiányzó darab a mindenségből.

Miért nem vagy és miért nem voltál hogy nékem tartóoszlopomként megtarts?

Mert te vagy a végtelen és reménytelen ellensúlya,

Ki miatt érdemes élni, halni és fogni az újba.

kaddis egy meg nem született gyermekért-vagy személyes történet?!?

mert szép...

tényleg szép-én a nőkkel vagyok így sajnos nincs ki internet nélkül csak szemtől szembe korrekten megismerne:sír az író sír az Isten sír a felleg...

nincs asszony nincs áldás-nincs gyermek-szolidan fogó hajtömb lehet

rámomlik s elenged-nincs nekem-szeretném nyáron szeretném az éjjel-ha lábát betenné hozzám -az Istennek csilingelne-de nincs s ez ne kincs-elismerés hiúság pénz hatalom paripa-mind mind hol ha nem vagyok Veled pariban

önvád önmarcangolás-s magamat fukaran szét ilyen jobb ha használ az arzén..

öröm a lány ujjongnák h lehet hogy nekem-isten sors kegyeltje-lehet...

Bárcsak lenne...