Első versem. Milyen lett?

Út

Van egy út, melyen sokan járnak. Egy út, amelyhez sok sok emlék köt. Vágyam, hogy egyszer én is ezt az utat járhassam.

Rátértem egy útra. Egy útra, mely szikrát gyújtott bennem. Furcsa érzés ez... Arra késztet, hogy tovább menjek.

Járom az utam. Gondozása erőigényes, de a szikrából fakadó tűz, mint a gőzgépet hajt meg. Csak úgy átsuhanok rajta. Nyomomban virágok, búrjánzó erdők teremnek.

Járom az utam. A láng veszített erejéből. Tempóm már nem a régi, az út gondozása nehézkes. Így az általam termő növényzet is egyre ritkásabb. De minden erőmet beleadva, haladok tovább rajta.

Járom az utam. S a kioltott láng ami már csak fel-fel lobban, most örökre kialudni látszik... Megálltam. Nem tudom mi lesz...

Jártam az utam. Amelyre ha visszatekintek, már csak kopár síkság veszi körül. Egy út amelyről úgy éreztem le kellet térnem. Egy út, melyhez sok-sok emlék köt, de már nem terem több virágot nekem.

Ég veled *****.

U.i: tudom közhelyes megminden de nem hagyott aludni és csak gyorsan kiírtam magamból 😅