Az emberek miért keresik a művészetet az életben? Miért van szükségünk művészetre?

A művészet az emberiség egyik legalapvetőbb hagyatéka, mely egyben kifejezi az emberségünket is.

Mi is maradt fenn az elmúlt évezredekben?

Szinte kizárólag művészethez köthető dolgok.

Énekek, építmények, írott művek; stb.

Mivel az emberek ezt tudják maguk után hagyni, hogy "fennmaradjanak", ezért oly fontos és népszerű.

Ugyanakkor ha jönnének a földönkívüliek, hogy mutatnád be az embereket?

Valószínűleg nem az új Suzuki lenne az első példád, hanem a Kolosszeum. Vagy a Mona Lisa.

Vagy a Rómeó és Júlia.

Nem tudsz olyat építeni/készíteni a technika által, ami el ne múlna, viszont

a "halhatatlan" dolgokat az ember mindig szívesen tanulmányozza.

Ugyanakkor szépsége, hogy emellett szórakozási forma is.

Az ókori görögök night club helyett színházba jártak(egyik se rossz, de mégsem ugyanolyan), a zene már akkor is jelentős volt minden téren, a rajz/festészet gyöngyszemeit az uralkodók ugyanúgy gyűjtötték mint ma a múzeumok.

Persze egy-egy művészeti ágnál kifejthetném a kultúrális jelentőségét vagy fontosságát, de szerintem bőven érthető így is.

Bocsi, négyes, de te a sznobizmusról írsz, nem pedig a valódi műkedvelőkről és művészekről.

Sokféleképp meg lehet közelíteni a kérdést. Többek között úgy, hogy a művészet az a fajta érzelmi és intellektuális kifejeződés, ami hiánypótló megoldás arra nézve, ami

nem tudomány,

nem filozófia,

és amit hétköznapi nyelven már nem lehet kelően kifejezni,

mégis érintheti a művészetet a többi tényező is, átfedésben lehet avval.

Az iménti soraimat a hogyanokra és miértekre értem. Nem pedig a tartalomra. Ugyanis a műalkotás tartalma lehet pl hétköznapi is, vagy a tudományról is szólhat. De ha a kifejezés módszere pl már hétköznapi, akkor az nem művészet.

Az arány a nem mindegy. Amikor már túl tudományos, az már tudomány, kevés művészettel.

De pl a zene lehet egyszerű is, vagy akár matekos, mégse tudomány alapvetően. Ha viszont túl van matekozva, az inkább tudomány, mint zeneművészet.

A művészetet tehát meg lehet közelíteni olyanfajta alapvető hiánypótlásként, amely egy érzelmes, értelmes ember legfőbb igénye, a filozófia mellett. Az összes többi dolog az életben épp úgy túlélés, mint amit az állatvilág végez, tehát sok tényező bár szükséges, de nem elégséges. Egy állatnak nincs igénye elvont dolgokat kifejezni, vagy azon filozofálni. Sőt, a pszichológiai érzéket is alapvetően kizárólag emberinek tartom és fontos igénynek.

Fontos a szakmunka is, vagy a különféle mesterségek, de önmagában az még nem az ember sajátja, pl építészmérnök, vagy kőműves. Ugyanis a hód is épít várat, a madár is épít fészket. Tehát lényegileg ugyanaz, csupán az ember bonyolultabban építkezik, így ettől még nem ember az ember, mégis fontosat csinál, mert túlélniük is kell, pl élni házakban és megépíteni azokat. Ergo az állat sok jót csinál ösztönösen és sok károsat ösztönösen.

Az állat is kommunikál, az ember is, tehát ez se emberi többlet.

Aki esetleg máshogy látja, tiszteletben tartom bár, csak feltennék egy költői kérdést: ha egyszer az emberi agy, szervezet lényegesen több potenciált, lehetőség ad, mint egy állati test, és valaki nem él evvel a többlettel, akkor miért nem használja ki e lehetőségeket? Mert, mondjuk, mongúzként akar élni? Malacként? Sáskaként? Cicaként? Nincs avval baj, imádom az állatokat, de az ember sokkal nagyobb fokú tudatosság mint lehetőség birtokában van, tehát súlyos hiba nem élni e lehetőségekkel.

Aki építészmérnök csupán, de nem érdekli se a filozófia, se a művészet, az -a lehetőségek kihasználása értelmében- egész egyszerűen egy bonyolult állat. Ha viszont semmihez se ért, csak művészethez és filozófiához, máris nem él hiába emberként, épp úgy, mint aki pl ács és művész egyszerre, vagy pl építészmérnök és filozófus, művész egyszerre. Utóbbiak teljes emberi életet élnek, persze ezek a variációk csak példák. Aki érti, az olvas a sorok között.

Ez a meglátásom, lehet evvel vitatkozni is, mert lehet, hogy van, amiben tévedek. bár emberi dolog a vitakultúra megléte is. Ha az nincs meg, akkor az illető állati életet él, jól-rosszul.

(Bonyolultabb megítélni a kiskorúak esetét. A nagykorú ember lehetőségeiről írtam most. Írhatnék a kiskorú emberi lényekről is, csak akkor hosszabb értekezést kívánna és bonyolultabb téma.)