Mi bajuk a rajztanároknak a manga/anime stílussal?

#10

„Ezzel szemben semmit nem akar elmondani a világról, nem törekszik rá, hogy új gondolatokat ébresszen”

Ez igaz az animék 80-90%-ára mint bármely más műfajra is, de ott van a maradék 20% ami egészen más.

Ott a Death parade ami a túlvilági ítélethozó szemszögéből mutatja be az emberi lélek mibenlétét és felteszi a kérdést mi értelme az életnek, amire bátorkodik irányt is mutatni.

Ott a mob psicho 100 ami kezdetben agyatlan vígjátéknak tűnik, de ahogy halad a történet, taoista, és budhusta filozófiát lehet felfedezni a történetben, és nagyon erős tanításokkal, és társadalom kritikával szolgál, amellett, hogy szórakoztató, és mer idióta is lenni a sorozat.

Igen gyakran dolgozik archetipusokkal az anime, manga, mint kb minden más műfaj kezdve a görögdámákkal, Örkénnyel, és bezárólag bármely kortás művészettel.

Ha valaki kételkedik abban, hogy az anime lehet mély, és igazán elgondolkodtató, csak nézze meg a Death parade animét.

#16 Azért az alapkérdést ne felejtsük el! A kérdést feltevő azt kérdezte, hogy mi bajuk a rajztanároknak azzal, ha egy diák animéket rajzol. Én erre írtam, hogy az anime grafikai szempontból egy meglehetősen korlátos műfaj, ami művészeti szempontból nem tartozik a legértékesebbek közé.

Ami pedig egy televíziós sorozatot illet, remélem, nem akarod kinevettetni magad azzal, hogy művészeti szempontból értékesnek nevezed. Egy sorozat nem egyéb, mint egy célcsoport fogyasztási szükségleteit kielégíteni hivatott produktum, amelynek egyedüli célja a profit. Itt pedig már vissza is kanyarodtunk a giccshez. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a női testtel operálnak-e vagy pedig a lét értelmével.

Szóval, mert van profitja, már művészetileg nem értékes?

Ezt a hülyeséget.

Ne mond már, hogy egy Jóbarátok egy lapon van a Blackmirrorral, csak mert mind a kettő sorozat.

A műfaj csak egy csatorna, amin egy alkotó közvetít.

Lehet akármi a csatorna, mert maga az amit közvetít dönti el hogy Apollói művészet, vagy dionüszoszi tömegtermék.

De akkor ott van animében a Red line... hét évig készült, és annyit költöttek arra az anime filmre, hogy nem térült meg az ára... tehát nem profitorientált....

Attól, hogy valami veszteséges, még nem művészi, csak bukás.

A Jóbarátok és a Black mirror teljesen egy lapon van abból a szempontból, hogy egyetlen célja mindkettőnek a nézők képernyő elé ültetése, ill ott tartása. Értékesítés céljából előállított termék mindkettő, hasonlóan az összes többi sorozathoz. A művészeti alkotás óhaja még csak meg sem jelenik bennük.

Attól, hogy valami profitot termel, még nem szükségszerűen giccs. A kiindulási pont a fontos különbség: nem mindegy hogy egy művészi alkotás szárnyra kel és pénzt termel, vagy pedig egy produktumot eleve pénztermelés céljából állítottak elő.

19

Mint egy rossz sznob...