Milyen ez az iromány?

Lehet idegesítő, hogy folyton felteszem ugyanazt a kérdést, (persze más verssel) de nem érzem elég jónak magamat...

Vigasz

Ha már semmi nem nyújt vigaszt

Őrizd ezt a versemet,

Mint gyertya a viaszt.

Nem bánt meg, s nem ítél el

Nem haragszik meg,

Bármit is teszel.

Száműzheted, s magára hagyhatod

Nem fordul ellened

Még ha érzi is; nem vagy ott.

Ha már nem néz Rád a tükörképed

Jusson eszedbe;

E vers talán a másik éned,

Őrizd hát, mint tőrt a kezedbe

S ha bántani akarnak,

Védd meg magad vele.

Elfelejtheted, meghiúsíthatod

Eltörölhetsz minden sort...

De el nem pusztíthatod

Azt, ami sohasem élt. - Csak volt.

Hogyha már nem vágysz másra,

Csak a síron túli

Békés megnyugvásra,

Olvasd hát úgy e verset, mintha

Minden sor Neked lenne írva.

Odaadom, mintha ajándék volna,

S úgy szorítsd markodban

Mintha vihar tombolna.

Hogyha a kín már sírni sem enged,

Vigasztaljon eme alkotás, hisz;

Ottan rejtőzik benned

A fájdalmon kívül valami más is.