Mi a véleményetek erröl a "vers"-ről?
Teljesen Laikus vagyok a témában.
Még soha nem olvastam fel senkinek az ilyen kis szösszeneteimet, viszont igazán oda vagyok a költészetért és nekem egyfajta terápiaként is szolgál az irogatás.
Engem tulajdonképpen csak az érdekelne hányan tudnak velem azonosulni ilyen téren, illetve hogy érdemes e komolyabban bele ásnom magam a témába.
Na lássuk:
Ő
Ő
Nem én
Ő
Ő olyan hogy vakon keresi útját
A kopár végtelenbe
Minden száraz körülötte
Szomorú
De mégis irigylésre méltó
Elveszti magát hogy legyen mit keresnie
Mert amit igazábol keres már megtalálta
Ujra kezdi
Elfelejti
És végleg befejezi
Aztán követi a receptet amíg ujra el nem felejti
Memorizál
Megörzi apró tudását Amíg nevetve elmondja mit is csinál.
Agonizál
Elkántálja himnuszát
Hogy sosem éred el
Nem éred el a színvonalát
Te nem álsz ott
Mert már fáradt a lábad
És mikor össze esel ő lesz az aki fel tud segíteni
De nem fog
És már megint én..
Nem én
Ő
Ő
Ők
Ők olyanok hogy megvetik lábukat a szilárd talajban
Nincs senki aki megbojgathatja békés tündöklésüket.
Egyedüli ellenségük
Akik már a hegyen vetnek árnyékot rájuk
Figyelmen kívül hagyják és lábukat mégjobban bele vésik az egyre inkább fellazult talajba.
És akkor ott vagyok én
Én vagyok a talaj amiben lábukat megvetve szilárdan álnak
És én vagyok az aki ketségbe esetten kapaszkodik lábujjaival a korhadó gyökerekbe
De eltünni magamban mégsem tudok
Ezért vannak
Ő
Ők
És nem én
Attól kezdve, hogy "Ők olyanok hogy megvetik lábukat... " elvesztettem a fonalat, hogy kikről is szól a vers, kik az ellenségeik, stb.
Amúgy, mint vers, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz, izlés meg "okosság" kérdése. Én sose értettem, mitől vers egy vers, ami nem rimel (és nem rimel kifogástalanul). Mégis a modern költők sokszor ilyen verseket irnak. És most a hivatásosokra gondolok.
Nekem a költészet Aranyt, Vörösmartyt, Kölcseyt jelenti. Ők voltak az igazi nagyágyúk.
Az idézett részig minden esetre mint gondolatsor, vagy üzenet, nekem személy szerint tetszik.
Valóban én is érzem hogy a vers szó picit erős. Ez valóban nem egy remekmű nyilvan én is látom, de kicsit azér bővebben is leírhatnátok mit rontottam, mert a borzasztó nem egy építő jellegű kritika.
Egyépként köszönöm a válaszokat csak lehetnétek kicsit kevésbé indulatosak, nem állt szándékomban senkit sem feldűhiteni, ezért mégegyszer leszogezném hogy se költőnek se hozzá értőnek nem állitom magam.
Szerintem csak saját magadnak rombolod az önbizalmát azzal, ha kiteszed az ilyesmit a gyakorira.
Ahogy irod, számodra terápia az irogatás. Vagyis egy gyógyitó, alkotó mechanizmus, ami jót tesz.. Nem a végeredmény a fontos ilyenkor, vagy hogy mit szólnak hozzá mások!
Szélsőséges esetben, ha mondjuk egy pszichésen nagyon zavart, beteg ember csinál hasonlót, akár versirást, akár festést, az az "egészséges emberek számára sokszor értelmezhetetlen, emészthetetlen végeredménnyel jár, mégis, az alkotó gyógyulását, terápiáját nagyban segiti.
Az alkotómunkának a folyamata már önmagában érték, nem kell, hogy széles körben elismert végeredménnyel járjon!
(Gondolj azokra a művészekre, akik homokból rajzolnak képeket alulról megvilágitott üveglapokra, majd elkészülve lesöprik, és valami újat alkotnak belőle. Ott is az alkotás folyamata, annak az élvezete hajtja őket, nem a kész mű sikere.) :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!