Mennyire adja vissza egy függő gyötrődéseit az alábbi vers?

Már tegnap is válaszolni akartam a kérdésre, de a megelőző napok alatt másoktól kapott "kiosztás" miatt kicsit degradálva éreztem magam, ezért nem reagáltam. Kár volt.

Ez egy szép szonett. A kivitele ugyan nem felel meg a klasszikus formának, azonban a szabad versek idejében ez már nem alapvető feltétel. Maradjunk annyiban, ez egy jó szonett.

A tartalmát figyelembe véve, nem tudom, saját megtapasztalás alapján íródott-e, vagy csak egy képzemény. Bármelyik eset legyen is, a vers nagyon kifejező. Talán egyetlen mondat van benne, amely nekem nem azt mondom, hogy ellentmondásos, de nem igazán jó, az a következő: "csorgó nyállal ájultan lázadok". Ez csak azért nem tetszik nekem, mert ájultan szerintem nem lehet lázadni. A többi, úgy gondolom, tökéletes.

Ha tehetem, a témakörrel kapcsolatban ajánlanék olvasásra egy mai prózai művet: James Frey: Millió apró darabban.

Amíg olvastam ezt a könyvet, kb. ötször földhöz vágtam, azzal a gondolattal, hogy erre nekem nincs szükségem. Majd újra folytattam. Elolvastam, és nem bántam meg.