Legyőztem a rákot és a mély depressziót, vidám és élénk rajzokat készítek Magyarország kapcsán, viszont gyakran rám szólnak hogy ha igazi magyar lennék akkor depresszívek lennének ezek a rajzok, nekem ez nagyon fáj, mit tegyek? 26F

Nagyjából 3 éve annak, hogy végleg legyőztem a rákot. Nagyon sovány voltam, nagyjából 40 kiló környékén lehettem. Féltem elhagyni a lakást és 2 évig be voltam zárkózva, nem mentem szinte sehova. Elképzelhetően az egyik oka hogy rákos voltam, hogy az az oka hogy évekig terrorizáltak engem az iskolában és azon kívül is, sokat bántalmaztak. Ez nagyon legyengített engem lelki és minden más értelemben is. Pedig mindig egészségesen éltem, figyeltem magamra, csak sajnos a sok bántalmazás valahogy ezt okozta nálam. Depresszióba kergettek és súlyosan lefogytam, aztán megbetegedtem.

Szeretném elmondani hogy természetesen tisztelem Magyarországot és ahonnan jöttem, ez egy nagyszerű ország, csak sajnos nem nekem való és nem illek ide. Sohasem éreztem azt, hogy nekem itt dolgom lenne. Egyrészt a nagyon rossz emlékek miatt, másrészt pedig mert egész egyszerűen teljesen másra vágytam egész életemben. Én egy életvidám és optimista országban szeretnék élni, ezért fogok elköltözni Olaszországba. Most tanulom a nyelvet magántanárral, hogy menjen az emelt szint is, mert a középszint már megvan belőle. Amikor letettem a vizsgát emelt szintből, olyan gyorsan szeretnék elköltözni ahogy csak tudok. Magyarország, a magyar kultúra. És ismét szeretném kihangsúlyozni, mindig tisztelni fogom a magyar gyökereim és Magyarország egy nagyszerű hely, csak sajnos nem illek bele ebbe a kultúrába.

Nagyon fáj, hogy amikor iskolában voltam és felnőttem, akkor a magyar kultúra bizonyos sajátos dolgaival engem lelkileg terrorban tartottak. Ott van a Himnusz, amit természetesen tisztelek, de szerintem nagyon pesszimista és depresszív. Én, mint egy optimista és vidám ember, aki sohasem adta fel a harcot és mindig küzdött, nekem nagyon nehéz, szinte lehetetlen volt azonosulni vele. Ugyanez érvényes minden szomorú magyar versre, filmre, könyvre, bármire. Én úgy szeretnék emlékezni Magyarországra, hogy a SZÉP, ismétlem, a szép dolgokra koncentrálok. Ez az oka annak hogy a Magyarországról készült rajzaim mindig vidámak és kedvesek, élénkek. Nekem borzalmas élmény volt belenézni az olyan magyar filmekbe, mint a "Szabadság és Szerelem", "Szomorú vasárnap", "Tanú" és hasonlók. Nem tudtam végignézni őket és nagyon-nagyon rossz emlékek voltak. Én teljesen más ember vagyok és más beállítottságú, mint ezek az alkotások.

Ami nagyon fáj nekem, hogy gyakran mondanak nekem olyat, hogy "ha igazi magyar lennél, akkor ezek a képek depresszívek lennének" és hogy "a magyar kultúra jellegzetessége a pesszimista hangnem, ezek a képek nem adják vissza a nemzeti érzületet", illetve "sírva mulat a magyar". Ilyenkor szoktam elmondani hogy én ezekkel a képekkel önmagam gyógyítom és hogy legyőztem a rákot, nekem muszáj bevonzani a szépet és jót.

Tiszteletben tartom hogy a magyar kultúrának része az, hogy te legyél depresszív és pesszimista. De én nem vagyok ilyen ember és sohasem voltam. Én mindig harcoltam és sohasem adtam fel. Ha depresszív lettem volna mikor rákos voltam, ma már halott lennék. Én nem szeretnék olyan országban élni, ami elvárja tőled hogy te legyél szomorú. Magyar vagyok úgy is, hogy harcos vagyok és bátor, aki szembe néz a kihívásokkal és vidám akkor is, amikor életveszélyesen beteg volt.

Én úgy gondolom, hogy valaki ugyanúgy magyar ember, ha nem depresszív. Minden jogom megvan a boldogsághoz és soha senkitől nem fogok elnézést kérni, mert boldog vagyok és olyan ember aki sohasem adja fel. És soha nem fogok "sírva mulatni", ahogy a magyar mondás tartja, én ugyanis nevetve és jókedvűen mulatok. Őszintén szeretném, hogy amikor Olaszországba tudtam költözni, akkor egy új életet kezdhessek, egy vidám közösségben.

Miért probléma bizonyos embereknek, hogy a Magyarországról készült rajzaim vidámak és optimisták? Tényleg nem lehetséges az, hogy valaki vidáman gondoljon Magyarországra?