Varró Dániel a költészet Coelhója?

Korábban én ezt a véleményt írtam róla:

Van egy-két eltalált verse, pl.: Urbánus költő a virágoskertben. Vagy a Túl a maszat-hegyen összességében nem rossz. De én se tartom sokra, és amennyire emlékszem, magyar szakon legtöbb évfolyamtársam vaqy tanárom így volt vele. Azért említem őket, mert ők azok, akik olvasnak is verset az ismerőseim közül. Amikor azok szidják Varrót, akik utoljára 5.-ben olvastak verset, na az is érdekes dolog. Szóval én úgy emlékszem, mások se voltak oda érte. Nádasdy ugyan dicsérte, de hát ő tanította, mit mondott volna, hogy úgy sz*r, ahogy van? Én se szidnám a volt tanítványom. Szerintem amúgy a formához nagyon ért, a stílusparódiák nagyon mennek neki, de igazából saját gondolata nincs, én ezt hiányolom. Persze egy-két dolog igen, de azok általában klisék, túl mély gondolatokat nem hallottam tőle, pedig 2 kötetét is olvastam (felnőtteknek és gyerekeknek valót is). Volt egy olyan barátom, mint ő: remek verseket írt, de semmi mély mondanivaló nem volt benne, sőt, viccverseket írt. Ő utólag bevallotta, hogy azért, mert a valódi gondolatait nem meri publikálni, mert fél, hogy mit fognak róla gondolni. Varró szerintem szimplán csak nem rendelkezik ilyenekkel. Sokaknak tetszik a szóhasnálata is, ahogy a mondatokat csűri-csvarja, de szerintem ez kb. a Romhányi-színvonal, olyan, mintha valakinek a Flinstone család lenne a kedvenc verse. Én is bírom Romhányit, de azért akinek ez a kedvence, az azért nem sok verset olvasott.

Ti mit gondoltok róla?