Akik szeretitek a költészetet, mit szerettek benne?

Az apróka

pók-apóka,

s a porhanyó

potrohú

pókanyó

a pékségben

a szennyezett

mennyezetre

nyálból való

máló

hálót

font, -

pont.

A kópé

póknép

pótlék-

hálókat eresztve

keresztbe

a pókasztal fölött,

hálóból ebédlőt kötött.

Félt a péppel pepecselő pék,

hogy odapök

a pók,

illetve a liszttel

hintett púpos pépre tisztel.

Ezért leseperte az apróka

pókpárt a padlóra.

Csattant a fapapucs -

Fuccs!

Így járt pórul a két pupák

pék

pók.

Pukk.

[Na ezért! Én mondjuk épp nem az elvontabbakat szeretem. A versnek legyen ritmusa. Meg ríme. Attól nem próza.]

A vers nem jobb, mint a próza, csak más. Én az elvontabb verseket szeretem, amikor néhány sorba sűrít bele a költő a mondanivalóját.

Például Tandor Dezsőnek ez a kétsorosa nagyon tetszik:

"Ami eldől,

nem áll."

Lehet gondolkodni rajta :)

Pumukli mondta, hogy ami rímel, az stimmel. :D

Akármilyen hülyeség így elsőre, azért ebben mégis van valami. Olyan mint egy mantra, vagy mint a varázsigék, aminek van ritmusa, üteme, kijön a szótagszám és rímel, azt sokkal könnyebben befogadja az agy, még akkor is ha maga a szöveg nem érthető. Igaznak érződik, mert megkezd egy sorozatot ami megfelelően záródik, vagyis teljessé tevődik.

Szeretem a verseket, bár én sem gondolom, hogy jobbak lennének a prózánál. Nem tudom miért, talán a ritmusa, olyan mint a ringatás, megnyugtat. Észre vettem pl, hogy a keringő üteme is jobban tetszik a dalokban. Biztos van rá magyarázat, a gyerekkori mondókákból, vagy a szívverés üteme, a vér lüktetése is mind valamilyen ritmushoz köthető, amik előbb társulnak bennünk érzelmekhez mint hogy tudatunknál lennénk, talán ilyesmi okokra vezethető vissza, hogy szeretjük a verseket, a zenét.

Szerintem mégis valami többről szól ez, sokan egyezést találnak magukban a mondanivalóval, még olyan érzésekkel is amiket nem élhettek meg, számomra elég érdekes, hogy néhány ember függetlenül attól mikor hova született ennyire nagy egyetértésben legyen alapkérdésekben, más, hozzájuk közelebb álló emberek meg egészen máshogyan látják ugyanazt.

Legyen rím, de legyen értelme is a vernek, csak a rím nem elég. Én amúgy szeretem a szabadverseket és a haikukat, amik ugye nem rímesek.

Én amúgy a virágnyelven megírt verseket szeretem, tehát, hogy elsőre nem jön át, mi az, legalábbis nem mindenkinek. Mert el lehet gondolkodni rajtuk. A kecskerímektől viszont falra mászok, legutoljára hétévesen szerettem az olyat.

"Lehet gondolkodni rajta :)"

Ja, hogy nem a verset szereted, hanem filozofálni a vers kapcsán...

Szeretem a verseket, de nem jobban, mint a prózát, csak máshogy. Mondjuk nem mondanám, hogy az elvont verseket szeretem.

Azokat, amiket szeretek, általában azért szeretem, mert rengeteg érzelem van benne, de nem direkt módon ábrázolva, finoman, költői képekkel, hasonlatokkal. És mivel a megfogalmazás nem annyira egyértelmű, sokszor, más-más élethelyzetben mást látok mögé, más értelmet ad. Az, hogy megvan a ritmus és a rím, kellemes "plusz", de nem feltétel, szabad verseket is szívesen olvasok.

Nem csak olvasni, hanem hallgatni is szeretem. Youtube-on sok videó van, ahol színészek olvasnak verseket, nekem Sinkovits Imre szavalásai a kedvenceim.