Mi a kedvenc versed?

Kölcsey Ferenc: Minden órám...

Minden órám csüggesztő magányom

Néma csendén búnak szentelem,

Rajtad elmém, ah, törődve hányom

S könyim árját issza kebelem.

Merre, merre tüntök hű szerelmek,

Melyek láncolátok szívemet?

Ha fogjátok forró szenvedelmek

Elborítni lángként éltemet?

Most is karján fényes Ideálnak

Még magasan rengnek álmaim,

Ah, de tündérvárán nem találnak

Méltó tárgyat többé lángjaim.

Fanni, Fanni, mint zefír utánad

Sóhajtásim szállnak úntalan,

Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat!

Szív, mért ingerlődöl hasztalan?

Zengtem égi dalt: mint alkonyában

Philoméla kertem bokrain,

S mind hiában folytak, mind hiában

Bájos hangok lantom húrjain.

Csillagokra fel remegve sírtam,

S fényektől nem jött vígasztalás;

Berkén Echót fájdalomra bírtam,

S jajgatásnak szólt csak jajgatás.

Isten hozzád eltűnt rózsapálya,

Isten hozzád elsírt nyúgalom!

Képed lelkem többé nem találja,

Dúló vészként zúg a fájdalom.

S bár a kor, borítva fátyolával,

Tőle messzebb messzebb elvezet,

Rám világít lobbanó fáklyával,

S visszavonz a bús Emlékezet.

S ah reményem mindegyik virága

Újra fonnyad szellemkebelén,

Újra sűlyed a szív boldogsága,

S régi sebben újra vérzem én!

S míg a gyötrelemnek visszérzése

Százszorozva tépi lelkemet:

Képzetemnek vészhozó lengése

Gyújt és kínos álmokkal temet.

Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak

Éjjelében bús Emlékezet!

Álmaid ha lassan alkonyodnak,

Nyúgalom tán nyújt még hű kezet.

Nyájas arcod visszasúgárzása

Enyhe fény a boldog napjain;

Nékem, ah, csak Léthe áradása

Hoz segédet kínom lángjain!

Ha többet is lehet írni akkor:D:

József Attila-Tiszta szívvel, Kései sírató,Óh szív nyugodj

Ady Endre-Őszi éjszakákon

Petőfi Sándor-Szeptember végén

József Attila - Tiszta szívvel

Ady Endre - A fekete zongora, Lédával a bálban

Két kedvenc versem van. Tóth Árpád: Egy lány a villamoson, és Faludy György: Nulla Károly balladája.

“Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett

Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,

Ki révedezve sejti már a rejtett

Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,

Maga körül minden zajt elfelejtett,

Lesiklott róla Gond, Tér és Idő

Körötte durva, lármás utasok

Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

Néztem hevült arcocskáját merengve:

Ki tudja, milyen sötét hivatal

Felé viszi szegény leányt a zengve

Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?

De addig még övé a betűk lelke,

A kopott regény minden szava dal:

Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,

S féltérden helyezi szívét eléje.

S megáldottam magamban ócska könyvét;

Ó, mert lehet akármi ponyva bár,

Letörli egy sorsocska árva könnyét,

S a vad világ többé nem oly sivár:

Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd

Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már -

Egy rossz író is így érhet föl tisztelt

Rendű és rangú harminchat minisztert!

Ó, hadd rontsák hát mások a világot,

Politikák, jelszavak és hadak!

Csak a tollakat ne fogja meg átok,

Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!

Isten szívét nem bizta, csak tirátok,

S míg ég és föld bús rommá omlanak,

Hű könyveinkben daloljon a lélek

Vigaszos daccal: mégis szép az élet!”

A Faludy-vershez pedig a link:

[link]

József Attila:Tedd a kezed

Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna.

Úgy őrizz, mint

ki gyilkolna,

mintha éltem

élted volna.

Úgy szeress, mint

ha jó volna,

mintha szívem

szíved volna.

József Attila:kései sirató

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

Csokonai Vitéz Mihály:A Reményhez