Valóban többre megyek egy vidéki kis, vagy nagyvárosban, mint Budapesten? (hosszú leírás)

Néhány éve kiköltöztem Budapestről a nagyszüleimhez, először Vác mellé egy kis faluba, ahol már amúgy is sok embert megismertem és a helyi kulturális, szórakozási lehetőségek (Vácon) kisközösségek sokkal erősebbek és átláthatóbbak voltak mint Budapesten.

Utána elmerészkedtem az anyai ágú nagyszüleimhez Veszprém környékére, ahol szintén azt tapasztaltam, hogy a közösségek nyitottak, nem elítélőek. Majd végül egy nyaralót béreltem a Balaton partján ahol szintén nyitottság fogadott, ott egyedül a közlekedéssel volt problémám, télen a part üres volt Veszprémbe pedig nem volt kedvem minden nap feljárkálni, de amikor felmentem mindig mindenki kedves volt és nyitott.

Végezetül Szegedre is leköltöztem és ott is azt tapasztaltam, hogy az emberek mások. Ha valakivel elkezdtem beszélgetni akár az utcán, vagy az egyetem mellett nem nézett hülyének, nem nézett keresztül rajtam, az online (és offline) ismerkedés is sikeresebb volt, több randit is lebonyolítottam és születtek is bár rövid életű, de párkapcsolataim.

Tervbe volt véve, hogy még megnézem Pécset, Kaposvárt, Szombathelyet, Debrecent és egyéb helyeket is, Mert Budapest vonzáskörzeténél úgy tapasztalom minden jobb, jobb a hangulat, nem nézik ki vidéken annyira az embert, bár jobban odafigyelnek arra, hogy hogyan viselkedik másokkal. Tapasztaltam olyasmit is, hogy bizonyos közösségek bár eleinte nyitottak voltak, utána hirtelen bezárultak, de így is többet láttam belőlük mint bármelyik budapestiből ahol már alapból is nehezen állnak szóba az emberrel. Viszont olyan barátságokra tettem szert amilyenekre sehol máshol a világon. Bár több olyan emberrel is megismerkedtem akik a hátam mögött tettek ellenem vagy megpróbáltak kihasználni, mellette olyanokkal is akik például kulcsot adtak a lakásukhoz amikor hétvégente otthon voltak, hogy használhassam. Vagy nagy összegű kölcsönöket utaltak ki, amiket rendszeresen vissza is fizettem. Alapvetően nagyobb biztonságban éreztem magam mindenhol szociális szempontból is és úgy éreztem, hogy az emberek törődnek velem és értékelik a fáradozásaimat azért, hogy sikeresen és társadalmilag elfogadottan éljek. Az kifejezetten tetszett, hogy a volánbuszos közlekedés sokkal családiasabb és jegyárakat tekintve relativ olcsóbb is volt mint a budapesti csöves bkv pl a Veszprém megyei kis falvak között diákjeggyel 180-200 forintért lehetett 40 kilómétereket utazni. Ami még vidék mellett szól a szórakozóhelyek, kocsmák, vendéglők elképesztően hangulatos mivolta és az, hogy gyakran még ismered is a személyzetet. Nem erőltetetten, hanem ők maguk nyitnak, nyitottak. A munkaerőt is jobban elismerik és megbecsülik vidéken. Nem felejtik el a neved hosszú idő után sem, bár ha valakivel konfliktusba kerülsz, azt egy életre megjegyzik.

Most jön a kontra:

Ezzel szemben Budapesttel kapcsolatban azt tapasztalom, hogy sok ember aki vidéken nem tudja megállni a helyét, itt próbál szerencsét. A helyiek pedig nagyon el vannak magukkal telve.

Ha próbálok sikeresen élni, divatosan öltözni az arctalan fusztrált tömeg csak átnéz rajtam, vagy egyenesen kinéznek, sokan ha úgy gondolják, hogy nekem mennyire jól megy, vagy jól érzem magam direkt belémkötnek. Az utcákon még a jó környéknek mondható területeken is 10x annyi hajléktalant látok és lépten nyomon leszólítanak, hogy nincs-e 100 forintom. Próbáltam közösségekben részt venni és ismerkedni, de minduntalan csak a söpredékkel tudtam kapcsolatba lépni, pl online társkeresőkön. Legutóbb egy magát egyetemistának kiadó lányról derült ki, hogy nem is volt egyetemista miközben hetekig együtt jártam vele és kirándultunk is. Nem sejtettem, hogy hazugságra építi a kapcsolatunkat. Gyakran ezek az emberek miután rájöttek, hogy én jöttem rá, hogy csak átvertek, vagy valami gyanús dolog van a háttérben még ők vannak felháborodva és eltaszítanak maguktól, a közösségek teljesen zártak és bárhova bemegyek, beülök, vagy kinéznek, vagy egyenesen fel is szólítanak, hogy ha esetleg nem iszok még egy kávét akkor fáradjak kifelé mert ingyen nem ülhetek ott bent. A személyzet általában túlhajtott fusztrált és a helynek ez egy személytelen hangulatot kölcsönöz, ráadásul az egész város tele van külföldiekkel, vagy épp olyan problémás vidékiekkel akik örjöngeni, állatkodni járnak fel "pestre" szóval van az egész városnak egy ilyen riherongy hangulata.

november óta vagyok itt, ami 3 hónap, de már nem bírom és alig várom, hogy találjak valami jó, csöndes albérletet valami kisvárosban és elköltözhessek. Foglalkozásom alapján tervező-informatikus vagyok, ezért a munkám miatt nem vagyok helyhez kötve.

Kinek mi a véleménye erről a Budapest- Vidék kontrasztról? Kérlek a hozzászólás mellé írd le, hogy Budapesti, vagy Vidéki vagy. Mert a Budapestiek foggal körömmel védik a várost általában és el sem tudják képzelni az életet vidéken.