Az első és második világháborúban megtehették a férfiak azt, hogy megtagadják a behívót?

jól van 11 most besértődtél - akkor térjünk vissza a kérdéshez: NEM tehették meg mert a katonakorúakat vitték, ha akart, ha nem. Érdemes elolvasni Erich Maria Remarque 'Nyugaton ​a helyzet változatlan' regényét, hogy rángatták ki a szegény 17 évesek a padból, és mert a rohadt s eggtábornokok kitalálták, hogy ez kell,

hogy lövették halálra, nyomorékra egymást - a szintén 18 körüli "ellenséggel"

akiket egyébként még nem érdekelt más, csak a szerelem, barátság, csillagászat, matematika, irodalom, a világ szépsége.

üdv, egy pacifista

Az elején még talán megúszták börtönnel, de utána már vitték, és kész.

Háborúban nincsenek jogok!

1. Ha nem tettél eleget a behívóparancsnak (vagyis nem jelentél meg a kézbesített behívóban írt helyszínen és időpontban), akkor a katonai rendészet ment érted. Ha otthon találtak, akkor bevittek, és megkérdezték, hogy miért nem vonultál be.

2. Ha erre valamiféle elfogadható kifogást mondtál (pl. nem kaptad meg a levelet), akkor ott a helyszínen a kezedbe nyomták a behívót, és választhattál, hogy bevonulsz, vagy megtagadod. Ha megtagadtad, akkor parancsmegtagadás miatt lesitteltek.

3. Ha viszont a katonai rendészet nem talált otthon, és jó esélye volt, hogy nem azért, mert éppen a nagymamát mentél felköszönteni a szomszéd faluba, akkor még ki tudtad magyarázni a dolgot, és automatikusan 2-es pont.

4. Ha több alkalommal nem találtak otthon, akkor automatikusan dezertőrnek minősítettek, amiért azonnali, bíróság nélküli halálbüntetés járt (statárium). Így ha elkaptak, akkor felakasztottak vagy főbe lőttek.

5. Ha nem kaptak el, akkor is bárki, aki csak rád akadt, és egy kicsit is orrolt rád valamiért, az simán lelőhetett, akár fényes nappal a nyílt utcán is, bármiféle retorzió nélkül.

6. Ha esetleg megtaláltak, és a 2-es pontban említett behívót a kezedbe nyomva te azt mondtad, hogy nem vagy hajlandó bevonulni, akkor két dolog történhetett. A kifogásodtól tették függővé.

7. Ha valami olyasmi indokot hoztál, mint pl. a vallásod nem engedi, akkor utánanéztek, hogy mennyire voltál hithű az elmúlt években. Ha bebizonyosodott, hogy te tényleg minden hétvégén templomba jártál, rendszeresen adakoztál, meg hasonlók, akkor elfogadták, és "csak" börtönbüntetést kaptál parancsmegtagadásért. Határozatlan idejűt, ami többnyire a háború végéig tartott.

8. Ha viszont az előéleted nem szolgáltatott számodra alibit (pl. kvázi sosem, vagy csak néha-néha jártál templomba), akkor automatikusan hazaárulónak minősültél, amiért főbe lövés járt.

Nem volt ez olyan nagyon bonyolult.

Na igen.

A mostani nemzedék már nem volt katona, és elképzelni se tudja.

Nem játék volt. Kis vétségekért is komoly büntetés járt.

"a fene nagy büntetés?"

Ennyi idős korban a börtön elég nagy büntetés.

Lehet, hogy te már rutinos vagy, de én nem szívesen mennék oda.