Miért szoktak (még a mai napig is) úgy fordítani gyerekkönyveket, hogy a szereplők nevét is lefordítják?

Alapjában véve arról van szó, hogy (különösen a kis)gyerekek számára így próbálják bizonyos értelemben otthonosabbá, kézzelfoghatóbbá tenni a mű világát. Nem biztos, hogy ez minden tekintetben jó (én nem hiszem, hogy baj, ha a gyerek már egészen kiskorától fogva tudja, hogy a világban van valahol egy másik ország, aminek Bécs a fővárosa, és ahol egy másik nyelvet beszélnek más kultúrájú emberek, akiknek gyakran hasonló neveik vannak a mieinkhez egy-egy kis különbséggel), de nem is feltétlenül olyan rettenetesen rossz; akárhogy is, nem annyira az értelmi képességek alábecsüléséről van itt szó, hanem inkább az érzelmi viszonyulást akarják megkönnyíteni, a komfortérzet növelése mellett.

(Az eljárást a fordítástudomány különben pragmatikai adaptálásnak nevezi, és mint jó eséllyel tudod, sokáig a, ha úgy tetszik, felnőttkönyvek esetében is így fordítottak.)

Nekem is Jules Verne (Zsül Vern) jutott eszembe.

Gyerekkoromban rengeteg könyvét olvastam, és sokáig azt hittem, hogy magyar, mert Verne Gyulának írták és mondták is.

De az ő könyveiben eredeti nevek és helyek szerepelnek, igaz, ez már későbbi korosztály.

Ugyanez volt Carl May-al, akit May Károlyként adtak ki.

A mesekönyveket és a gyerekfilmeket pedig azért készítik magyar nevekkel, mert a kigyerek nem találkozik a környezetében a külföldi elnevezésekkel, könnyebb neki megjegyezni a Hupikék törpikéket, mint az eredeti Schtroumpf-okat például.