A középkor emberének mik voltak azok a bűncselekmények ahol a városi bíró szolgáltatott igazságot, és mikortól volt olyan súlyos hogy az aktuális földesúr elé kellett vinni az ügyet?

Ááá, értem. Az egy másik kérdés. A szabad királyi várostól eltérő volt a mezővárosok helyzete. Azok nemesi függés alatt álltak, bár ezen belül élveztek autonómiát. A szabad k. városok viszont teljesen függetlenek voltak a földesúrtól.

Arra nem tudok válaszolni, hogy konkrétan Nyírbátorban miként volt ez, ugyanis a mezőváros nem egy egységes kategória, mindegyiküknek más szintű volt a függése a helyi földesúrtól.

A pallosjoggal rendelkező földesurak sem foglalkoztak túlságosan az igazságszolgáltatással, attól függetlenül, hogy joguk volt rá.

A falvakban voltak előljárók, vagy volt kinevezett, választott bíró, esetleg az intéző hatáskörébe tartozott, csak főbenjáró ügyeket vittek az úriszék elé, mert az csipp csupp ügyekkel nem foglalkozott, nem volt rá se kedve, se ideje. A különböző törvénykezési szokások helyenként igen eltérőek voltak.

Egyesek azonban szívesen bíráskodtak, Szapolyai királyunk feltehetően szadista volt, amit Dózsáék borzalmas kivégzése is igazol, ő, meg a hozzá hasonlók szívesen gyönyörködtek pórjaik kínhalálában, így gyakran apróbb ügyekbe is beavatkoztak, ha nem volt komolyabb eset és súlyos ítéleteket hoztak.

A szinte korlátlan hatalom miatt előfordult, hogy szadistákká váltak az urak, ezért is ment ki fokozatosan a pallosjog a divatból, egyre jobban korlátozták és végül el is törölték.

A fő probléma azonban az volt, hogy nem volt egységes törvényrendszer.

Az országban sokáig széttagoltság uralkodott, de a központosítási törekvések is megvoltak.

Már Mátyás is próbálkozott egységesíteni a jogrendszert, majd II. Ulászló megbízta Werbőczy nevű ítélőmesterét, gyűjtse egybe a törvényeket, ami meg is történt 1514 re és jónak is találták a jogászok a Tripartiumot, de a parasztfelkelés annyira felforgatta az országot, hogy nem került rá királyi pecsét, így nem emelkedett törvényerőre, sőt, ki sem hirdették, majd a király is meghalt hamarosan 1516 ban.

Az országgyűlés ugyan elfogadta és alá is írta a király, de a pecsét rákerülését a bárók, a főurak megakadályozták, mert nem akarták, hogy a köznemesség is részt vegyen az ország kormányzásában.

Werbőczy azonban saját költségére Bécsben kinyomtatta és jobb hiányában a vármegyei bíróságokon eltérő időpontoktól kezdve alkalmazni kezdték, aztán mint szokásjog terjedt el végül az egész országban, beleértve Erdélyt is, ahol a fejedelmek sorra elismerték és végül a törvények közé sorolták.

Ettől kezdve lehet egységes igazságszolgáltatásról beszélni.