Normális, ha utálom a vidéki életet? Ezalatt azt a "vidéki életet" értem, ami messze van Pesttől.
Közvetlen Pest melletti városban élek, itt érzem jól magam. Közel van a belváros is, max 25 perc kocsival. Hol itt vagyok, holott vagyok, mikor a pezsgés kell, mikor a nyugi és így megvan pont az az életforma ami nekem jó.
Azonban barátnőm vidéki születésű, 1 éve van itt albérletben Pesten.. A probléma ott keletkezik, hogy ő Kislétán született és ott is élt 23 évig, most pedig vissza szeretne költözni és szeretné ha én is mennék vele. Voltam náluk eddig kétszer és egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy a világ végén éljek vidéken. Legutóbb egy hetet töltöttem ott el, illetve a szüleivel és konkrétan megőrültem. Teljesen más a felfogásuk, a világnézetük, két szóval is mondva külön világ az egész. Nem azért, mert rossz emberek lennének, mert nagyon is hogy kedvesek és rendesek, de nekem egyszerűen ez a vidéki életforma nem megy. Bárhol voltam eddig vidéken Pest megyén kívül,az egyszerűen nekem már sok volt. De mit tehetek akkor, ha nagyon szeretem őt? Hiába is adnék felérte mindent, ha viszont nem érezném ott jól magam, még ha ő igen is, de én bedepiznék ott az tuti.
Minden ember "intézményfüggő". Ahogy a Remény rabjai c. börtönfilmben is volt, egyik öreg rabot sok évtized után szabadjára akarták engedni. Erre bepánikolt mert nem akarta felhagyni megszokott börtöncelláját és börtön-könyvtárosi munkáját.
Ne értse félre senki, nem lenézni akarom azt aki ilyen, hisz én is ilyen vagyok. A szülőfalumban és városon is mindenki hülyének néz amiért nem a megörökölt másfél hektáros tanyán lakom hanem egy rohanós város 28 négyzetméteres paneljában.
Esetleg úgy tudnád megoldani hogy ott vidéken egy olyan vállalkozást csinálsz ami egyrészt jó életszínvonalat is biztosít, plusz a megszokott pörgést is biztosítja.
Amikor visszanézek a szülői házhoz vidékre, biciklivel kb. 10 km-es sugarú körben minden falu ismerőseit végig járom mert nem tudok élni városi pörgés nélkül. És visszaemlékezve a vidéki életre, tényleg úgy bírható ki ha ott is pezseg az élet. Virágzó gazdaságunk volt ott, ami jobb életszínvonalat biztosított mint a mai mérnöki állásom.
Vidéken nőttem fel és teljességgel elhiszem hogy van akinek ez nem tetszik. Nekem konkrétan a kertes ház az egyetlen ami hiányzik, az összes többit utáltam, ha valamit intézni kellett akkor utazzak 2x1 órát.
Szerintem semmiképpen ne költözz oda ha nem akarsz. A barátnőd nem akar a Pest melletti városba kötözni?
én is egy 20 ezres kisvárosból 24 év után elköltöztem a 10 milliós Londonba. Az elején lenyűgöző nagyvárosi élet az időmúlásával frusztráló lett, szinte fojtogat az embertömeg.
Néha szívesen mennék, kimozdulni a lakásomból, járni erdőt mezőt, vagy kiülni a kertbe, de itt csak a helyi park van maximum, tele hajléktalanokkal, szeméttel, és sok-sok emberrel.
Ugyanazt tudom írni, mint a 3-as.
Ugyan Bp-t utáltam, mikor a fősuli alatt ott éltem, de rosszul vagyok már itt is a pár ezres kisvárosomban. A kertes ház jó, de dögunalom az egész hely.
A kerti munkák nem érdekelnek, a kiváncsiskodó szomszédoktól is rosszul vagyok, de a legrosszabb, hogy nincs semmi élet.
Elhiszem, hogy olyanoknak megfelel, akik csak unokázni akarnak meg csendre vágynak, de nekem szörnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!