BUDAPESTI "panellakók" mit tapasztaltatok? (Lent minden)

A szerezünk az nem tudom hogyan jött oda, a helyett csinálunk :)

18:14 es voltam

Én a 22. kerületben lakom, panelban. 1éve lakom itt. Én nem vagyok hozzászokva a köszönősdihez, mert addig vidéken éltem egy nagy kertes házban ahol csak anyu meg a nagymamám volt... Számomra furcsa volt, hogy köszönnek az emberek. Nem mindig szoktam köszönni, csak ha valaki előre köszön nekem. Itt szerencsére nincsenek c*gányok, vannak viszont kifejezetten unszimpatikus emberek, de hát hol nincsenek?? Nálunk egyetlen probléma áll fenn (szerintem, és engem nagyon zavar!!!) a sok szipus, akik begyűlnek a lépcsőházba :S. Most, hogy rossz a zárunk, félek, hogy betörnek :S

17L

Én Zuglóban lakom fél éve. Mivel a lakás a párom nagymamájáé volt, az egyik szomszéd még ismerte a párom. Ő rendszeresen átjön ezért-azért, mondta, hogy ha kell valami, szívesen segít, stb., nagyon aranyos.

A többiekről viszont kb semmit nem tudok, csak látom őket, már nagyjából megjegyeztem, kik laknak az emeletünkön. De csak köszönök mindenkinek és kész.

Ami viszont furcsa, hogy egy ismerősünk velünk lakik, és ő egy csomó emberrel összehaverkodott már. Nem tudom, hogy csinálja, de tudják róla, hogy ki, és mindenkivel mindig vált pár szót, ezerszer jobban képben van, hogy mi folyik a házban, mint én. Szóval ez talán emberfüggő is, mert ő sokkal közvetlenebb típus nálunk.

Én pár hónapot laktam csak nyári munkából kifolyólag panelban Pesten. Fogalmam sem volt egyáltalán lakik e a közvetlen szomszédomban valaki, sosem találkoztam velük, nem hallottam semmi mocorgást, kicsit ijesztő is volt! :) Ugyanakkor nagyon sokszor összefutottam egy fiatal sráccal, ő nagyon rendes volt, kinyitotta nekem az ajtót, beszélgettünk a liftben, de sajna mire megismertük volna egymást kicsit jobban, jöttem is haza. Volt hogy egy közeli boltban futottunk össze, akkor bevásároltunk, és együtt sétáltunk haza. (ő A srác a hatodikról) :)

Egy idősebb bácsival is sokszor futottam össze a liftben, neki egy nagyon öreg töltött zokni kutyusa volt, imádtam megdögönyözni, a bácsi is örült, hogy végre van egy olyan lakó a házban, akihez szólni lehet, nem fúj a kutya miatt! :) Hiába én egy vidéki kis faluban élek, családi házban... itt természetes, hogy köszönök mindenkinek, akkor is ha máshol futunk össze!! Jó kapcsolatot ápolunk az 5. szomszéddal is, bármikor bármire szükségünk van, csak át kell szaladni. Múltkor pl meghozták az új mosógépünket, és egyedül voltam itthon lányként, nem hiszem, hogy tudtam volna segíteni becipelni. Hát gyorsan átszaladtam a szomszédba, és örömmel jött az apuka segíteni! :) Szerintem ez egy jó dolog, és ha huzamosabb időre panelba kerülök, vagy bárhova máshova, akkor is törekedni fogok arra, hogy jó kapcsolatot építsek ki a szomszédokkal. Jó dolog, ha az ember "ismerősök" között lakik, és nem dől össze a világ, ha át kell kopogni vasárnap egy fél bögre cukorért! :) Amúgy amíg albérletet kerestem Pesten, sokszor próbáltam rákérdezni, hogy milyen a szomszédság! :D Volt hogy csak egy meglepődött fejet kaptam, volt hogy sablon szöveget... "jóó, jóó" :D