Miért hordanak össze annyi sületlenséget a tanárok irodalom órán mire gondolt a költő címszó alatt?

Ez szerintem is hülyeség. Hogy mire gondolt a költő, azt csak a költő tudhatta...

Én nyelvet tanítok egyetemistáknak, idén megkaptam hozzá az adott nyelv irodalmát is. Az elején sajnos voltak ezzel problémák, hogy gimiben megszokta a diák hogy majd a tanár elmondja hogy mit gondolt az író/költő, és nem mertek önálló véleményt alkotni a művekről. Később aztán belejöttek és sokszor egész érdekes viták alakulnak ki, hogy xy szereplő a könyvben vajon miért cselekedett úgy, ahogy. Múltkor pl. egy szereplő esetleges pszichiátriai problémáján vitáztak fél órát. Szerintem így sokkal élményszerűbb az egész irodalom és a diák is jobban emlékszik egy olyan műre, amiről véleményt alkotott, mint egy olyanra ahol a szájába rágtak valamit ami egyébként is csak feltevés mert a költő rég halott...

Annak idején Arany János írta egy újság oldalára: "Gondolta a fene!"

Csak gyenge irodalomtanárok kérdezik ezt, vagy beszélnek erről. Mire gondolsz te? Na, ez az érdekes itt.

Mert valamivel ki kell tölteni az időt.

A magyarórák valójában egyetlen képesség fejlesztésére alkalmasak, ami nem más, mint a bullshitgyártás.

Mire leérettségizel, az elvárható szinten fogsz tudni beszélni a semmiről.

Az szerintem se jó,, ha a tanár mondja meg, hogy a vers olvasója szerint mire gondolt a költő.

De oka van annak, hogy a költő kis rímelő sorokba szedegette a gondolatait. Azért mert körülnézett és meglátta a növényzetet, még nem érzett késztetést, hogy ezt feltétlenül tudassa valaki mással. Nézd, szemem van, és látok vele. Sanyi nem az a mai vlogger típus volt már akkoriban sem. Azért írt róla, mert ezzel akarta elmondani, hogy aggasztja az elmúlás. Nem elég megtanulni olvasni, akkor elég lenne az általános első éve, és felesleges lenne irodalmat tanulni. Nem kell azt mondani a versről amit a tanár gondol, de értelmezni tudni kellene valahogy a leírt szöveget, fel kell ismerni a mögöttes tartalmat, különben visszafejlődünk a adatközlés szintjére. A következő lehajtónál forduljon jobbra.

Azért az irodalom nem egy nagy lila köd, amibe mindent bele lehet magyarázni. vannak tények, összefüggések, korszellem, intertextualitás, stb.

Ha már Szeptember végén, akkor például el lehet mondani, hogy az első sor nem népies, hanem népiesKEDŐ. Sándorunk ugyanis erősen és tudatosan rájátszott a "nép egyszerű gyermeke" imidzsre. (erre volt akkor igény, nemzeti öntudat, osztrákoktól való elhatárolódás...stb.) Ő maga ugyan szegény családból származott, de a neveltetése és az egész felnőtt életmódja jócskán értelmiségi volt, még véletlenül se "parasztos".

A vers pedig, és ezt sem szokták túlhangsúlyozni általában, lényegét és fő mondanivalóját tekintve masszív érzelmi zsarolás. (ne merj újraházasodni, vagy bárkivel összejönni a halálom után, mert visszajövök és számonkérlek. Hát van neked szíved!? !) Ez elég önző dolog volt, főleg , ha azt nézzük, hogy Júlia fiatal volt, és egy nőnek nem sok lehetősége volt akkoriban az önálló megélhetésre. Ha magának és a fiának minimális jó életszínvonalat akart, akkor bizony újra kellett házasodnia (amit meg is tett, sokan bántották is érte)

Szóval, azért annyira nem nevezné megható szerelmi vallomásnak a verset :)

Szerintem ilyeneket lenne érdemes tanítani, néhány tanár meg is teszi, de sajnos nem ez a többség.

Azért durván látszik a válaszolókon, hogy mennyire vacak az irodalomoktatás és fogalmuk sincs az alapjairól.

A művészeti alkotások teljesen tudatosak. Egy tájleírásnak önmagában nincs semmi értelme. Minden művészeti alkotás kifejez valamit tartalmilag és formailag, ezért kell elemezni. Az irodalom nem rímfaragás, hanem komoly tudomány.