Elbizonytalanodtam a jovobeli hivatasomat illetoen. Valasztas elott allok. Nektek mi a velemenyetek?

23 eves vagyok es szeretnek tanar lenni. Legalabbis ez volt az eredeti tervem. Megszereztem a szukseges diplomakat, tobbet is, mint kell a tanitashoz, de meg nem tanitottam. Kulfoldon elek tobb, mint 2,5 eve. Folyekonyan, anyanyelvi szinten beszelem az itteni nyelvet, de mikor talalkozom emberekkel, vannak, akik megkerdezik, hogy hova valosi vagyok, mert van egy kis akcentusom, annak ellenere, hogy probalom nagyon lekuzdeni. Nemreg talalkoztam par tanarral es mondtak, hogy az iskolaban a gyerekek milyenek meg ezt ugy lehet sejteni az ember sajat tapasztalatabol. Most szembesultem azzal, hogy felek attol, hogy nem fog menni a tanitas, mert a gyerekek majd kicsufolnak a beszedemet, kinevetnek amiatt, hogy mashonnan valo vagyok...ha igy visszagondolok, nekem is volt a gimiben egy tanarom, aki kulfoldi volt es eleg sokan kigunyoltak, ahogy beszelt, pedig nagyon jol beszelt magyarul. Ezenkivul attol is felek, hogy egy iskola sem alkalmazna a fenti okok miatt. Most el kellene kezdenem a tanitasi gyakorlatot (kb. 2 eves kepzes), de azon gondolkodom, hogy megeri-e ennyi idot szanni erre, ha nem lennek kepes tanitani vagy kikeszulnek benne, de kozben faj a szivem, mert nagyon sok eve tanar szeretnek lenni. Szerintetek idealisabb lenne mas fajta munkat keresnem igy? Ti mit gondoltok errol?