Csak én nem tudok beilleszkedni a modern, mesterséges életbe?

A legtöbb ember lakásokba van beszorítva, a 4 fal közé.

Az élet abból áll, hogy a munkahelyünkön vagyunk. Jó esetben talál az ember valamit, ami érdekli és el is tud helyezkedni abban és nem is csalódik. Rossz esetben próbálja a jó dolgokat keresni: emberséges főnök, jó beszélgetés a kollégákkal, egy kevésbé unalmas feladat...

Az ébren töltött idő több, mint fele a munkahelyen.

Aztán otthon abban a 2-3 órában, amíg ébren van, csak kb ülni és a fejéből kinézni van energiája az embernek... Testi-lelki-idegi fáradtság.

Olyan szívesen főznék magamnak (egyedülálló fiatal felnőtt vagyok), ha lesz Párom, kettőnknek, és szívesen enném azt, amit én, egy ember, alapanyagokból csinált - de nincs erre idő egész egyszerűen.

Szívesen tanulnék meg horgolni, varrni, kötni - a horgolást tanulgatom is - csak nincs idő, energia.

Minden gépesített, minden mesterséges.

A pici erkélyen "termesztek" paradicsomot és fűszernövényeket, jobb híjján ez is nagy öröm nekem.

Az életem jelenleg kb abból áll, hogy robotolok az irodában, majd hazaérek kidőlni, alszom 6,5 órát és kezdődik elölről. Körülbelül: robotolás-tévé-robotolás-tévé, másból se áll az élet. A tévé másoknál regény, keresztrejtvény, netezés, most ez mindegy...

Ha kicsi zöldre és szabadban létre vágyom, egy-egy túlzsúfolt, zajos közparkba kell utaznom villamossal.

Meg amúgy is fura ez a mesterséges világ...

Az önellátás teljesen eltűnik.

Az életben maradáshoz szükséges testmozgás teljesen hiányzik. Mesterségesen, a nem létező időnkből kell pótolni, különben látszik az alakunkon, betegesebbek leszünk, kevésbé tudunk koncentrálni az irodában.