Mennyire hibás a társadalom, és mennyire az egyén a hajléktalanság kialakulásában?

Első válaszadó vagyok, éppen erre gndoltam, amikor a társadalom érzéketlenségéről írtam.

Lehet valaki olyan beteg pszihésen vagy akár szellemileg is, hogy kicsúszik alóla a talaj, és minden vagyonát elveszti.

És akkor még nem beszéltünk az álami gondozottakról, akik 18 évesen szó szerint az utcára kerülnek!

A hajléktalanság elég összetett. A Társadalmat egészében nem lehet hibáztatni. Én inkább a szociális háló lyukasságáról beszélnék. Vannak emberek akik önhibáján kivül lesz hajléktalan. Hiszen vannak ilyenek.

Tény,hogy amíg a munkanélküliséget a gyárakon belül tartották nem volt ilyen. vagyis annak is fizettek a gyárban aki naphosszat nem csinált semmit. Most ezek az emberke kikerültek ebből van akinek képzetlensége ellenére sikerült új helyet találnia és dolgozik eltartja magát és a családját. Van aki átképezte magát használhatatlan szakmából használhatót képzett. De van sok olyan ember is aki világ életében utált dolgozni és segélyekből akart élni. Ezekből lesznek a hajléktalanok főképp. Vannak olyanok akik a munkanélküliség miatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy a bank viszi a házat a fejük fölül és így válnak hajléktalanná. S hála Ágikának most már egyre többen vannak olyanok is akiket eddig a Lipoton kezeltek de mivel bezárták utcára kerültek. mint tudjuk ahhoz,hogy pl elmeotthonba kerüljenek szigorú feltételeknek kellene megfelelniük. De mivel hová menniük marad az utca.

Valahol gy riport filmben láttam egy éppen jól levő skizofrén asszonyt,,aki elmondta,hogy a családja nem fogadja vissza,mert gyógyszerek nélkül ön és közveszélyes. Ugyanis ha elfogynak a gyógyszerei és nem jut hozzá ,akkor jönnek a hangok és egyre rosszabb lesz. Olyan állapotban került be a Lipot-ba,hogy a hangok azt mondták neki ölni kell és késsel rohangált a házuk udvarán. Szóval ha az ilyen betegek egyre többen lesznek az utcán merünk-e majd sétálni?

Aztán persze vannak olyanok is akikről te írtál depressziósok, pánikbetegek stb. De ők vannak még kevesebben a hajléktalanok közt.

Szóval véleményem szerint nagyban az egyén tehet róla, de vannak rétegek amelyek utcára kerüléséről sajnos a társadalom, az állam felelőtlen döntései tehenek.

S még egy történet. Van egy hajléktalan egy általam ismert városban. A Mentősök nagyon jól ismerik mivel már egy ideje művese kezelésre hordják. Soha életében nem dolgozott munkahelyen, lényegben egész életében az utcán volt saját döntéséből. Még a szoc. alatt döntött így. Elmenádasa szerint a családjával semmi gond. Képzett ember, mert ha jól tudom mérnök. Nincs semmi züllés ilyesmi a háttérben. A Veséje is a sorozatos vesegyulladások miatt van ilyen állapotban, jó néhány kemény telet csinált már végig. A vérnyomása magas és persze nem kövér. Ő azt mondta amikor végzett az egyetemen látta milyen világban kéne dolgoznia és hová kéne az adóját fizetnie. S úgy döntött az ő szavaival, hogy ezeknek a rohadékoknak semmit nem ad az életéből ha bele döglik hát bele döglik. Tartsák el. Hát így lett hajléktalan, mert nem gyűjtött házra, nem épített, soha nem volt munkahelye és nem lesz nyugdíja. Eljött a rendszerváltás és a mentősök megkérdezték, dolgozna-e most,hogy megváltozott minden. Azt mondta csak akkor megy dolgozni ha a gyógyszerire való pénzt megkeresi. Így néha főleg nyáron végez napszámos alkalmi munkát, de nem az államnak, sem közhasznút sem mást nem hajlandó. néniknek segít felásni a kertet. felsöpörni az utcát, tüzelőt aprítani, behordani stb. Ezért hol kis pénzt hol egy levest vagy ebédet kap. Ő így él. S néha úgy érzem ő teszi jól. Ha belegondolunk mennyivel boldogabb minden baja ellenére, mint mi akik csak birka módjára dolgozunk és fizetjük az újabb adókat mert bajban az ország. Fizetjük azok helyett akik elcseszték és tele duplán, triplán a zsebük a miénk mert 6x-an üres.

Bocs de ez bennem volt már régóta.

Egy történetet szeretnék leírni.

'95-ben a férjem( akkor még a barátom volt)kiment Japánba dolgozni.Az egyik munkatársa úgy jött haza hogy a felesége nem engedte be a lakásba(december volt)a barátomnál lakott 2 hónapig amíg albérletet talált az volt a szerencséje hogy volt munkahelye így nem került ki az utcára.