Normális az, ha ódzkodok attól, hogy másnál kelljen aludnom, és csak emiatt nem veszek részt késő esti programokon?

Nem szakemberi segítséget várok, hanem csak a véleményetekre lennék kíváncsi.

Vidéki vagyok, de a fővárosban dolgozom, tehát nap mint nap ingázom. Ezzel nincs is baj.

A gond az, hogy a fővárosban rengeteg jó program van, sok viszont a késő esti órákban. Most is lenne egy koncert, amin egy ismerősöm is fellép, viszont este 7-kor lenne vége. Viszont nekem haza is kéne jutnom vidékre. És itt kezdődik a gond. Az ismerősöm nővére felajánlotta, hogy aludjak náluk. Én viszont ettől ódzkodom. Egyrésézt nem alszom jól idegen helyen, másrészt meg félek, hogy valami olyat csinálok akaratlanul is ott náluk, ami kellemetlen lenne. Meg pl. a testi szükségleteket érzem cikinek (érthető, hogy mire gondolok...).

Viszont tudom, hogy sokszor rá fog majd kényszeríteni az élet erre. Meg az sem normális, hogy sok jó programból emiatt maradok ki.

Ti hogy vagytok ezzel? Ha bármi kérdésetek van, írjatok nyugodtan.