Hogy lenne igazságos a házi munka elosztása?

Érdekes, elgondolkodtató kérdés.

Lássuk hány óra házimunka is adódik kb. hetente.

Takarítás: magamból kiindulva, nekem kb. 1 óra, mire kitakarítom a konyhát, szintén 1 óra a fürdőszoba, és kicsit több, mint 1 óra a nappali. Közlekedő kb. 15 perc. Plusz még a hálószoba. Tehát feltételezem nálatok is ennyi, vagyis a takarításra elmegy heti 4 óra minimum.

Ha egyáltalán takarítotok hetente...

Ez tehát egy napra számítva 35 perc durván.

Mosás, teregetés, megszáradt ruhák elpakolása: 2 óra talán hetente, vagyis napi kb. 20 percre jön ki, ha egy átlagot számolunk.

Főzés, mosogatás, egyéb ételek készítése, pl. munkába szendvics, uzsonna ha otthon vagytok. Ez kb. napi 3 óra.

Tehát napi 4 óra házimunka. Plusz bevásárlás.

Ha máshol élnél fizetnél kb. 40 000-et albérletbe. Itt ugye ez az összeg nincs meg, nem kell fizetned, viszont illik ledolgozni. Ezért az összegért egy takarító vagy mosogató stb. kb. 60 órát dolgozna.

Napi 4 óra házimunka, az annyi, mint havi 120.

Ebből 60 a tiéd, tehát a maradék 60-on kéne egyenlő arányban megosztozni. Vagyis végülis a tiéd kéne, hogy legyen 90 óra havonta, azaz napi 3 óra, míg a párodé csak 1.

Tehát a munkák 3/4 részét neked kéne elvégezni.

Más kérdés, hogyha a párod veled tervezi a jövőjét, lehetne toleránsabb veled szemben, hiszen egyetemre való bejárás, amellett otthoni tanulás, plusz még napi 3-4 óra meló mellett nem hiszem el, hogy van még napi 3 órád házimunkára. Maximum hétvégén, vagy amikor épp nincs meló, amit az egyetem mellett végzel.

Egy olyan férfi, aki maga mellett szeretne tudni téged hosszú távon megérthetné, hogy ha napi 3 órát az egyetem + meló mellett még házimunkára fordítasz, akkor nem tudsz úgy teljesíteni az egyetemen, hiszen nem marad annyi időd a tanulásra.

Tehát, ha ennek a férfinak tervei vannak veled a jövőre nézve, akkor igenis többet kéne kivenni a házimunkából, mint annak az 1/4-ed részét.

Nálunk ez a rendszer, hogy mindenki egyformán csinál mindent, nem vált be. Ami végül is jól müködik, hogy minden házimunkát összeírtunk, ami csak eszünkbe jutott és megegyeztünk, ki mit csinál meg.

Én jobban szeretem a konyhát, ezért a fözés-mosogatás az én részem, a porszívózás-felmosás-portörlés meg a páromé, mert neki ehhez van jobban kedve.

A mosás-teregetés az én dolgom, a vasalás-elpakolás az övé.

Ez a rendszer sokkal jobban müködik, mert nincs olyan, hogy aamikor a másik lett volna soros, akkor elmaradt, hanem mindenkinek megvan a maga területe, ezért sokkal inkább betartható az, hogy mindketten elvégezzük a saját részünket.

Meg kell egyezni, erre nincs recept. Viszont a nőnek sokkal, sokkal kevesebb ideje van, nekem már az egyetem sokkal több volt, mint 8-10 óra, tanulás nélkül (amit csak vizsgaidőszakban csináltam).

Az jó, ha a felek fel tudják osztani a munkát s mindenki inkább azt csinálja, amit jobban szeret vagy amiben jobb, persze bizonyára lesz olyan, ami közös.

De közös megegyezésre szükség van, anélkül nem fog menni s nem elsősorban az számít, hogyan igazságos. Olyan is van, hogy két ember tisztaságigénye lényegesen eltér, ekkor igazságtalannak tartom, hogy a másik csak azért dolgozzon, mert a másik csilivili lakást akar, de neki az nem fontos, egymagában kevesebbet dolgozna vele.

Gondolj arra, hogy ha albérletben élnél, akkor is elmenne sajnos napi átlag 2 óra azzal, hogy bevásárolsz, főzöl vagy ha nem is főzöl épp aznap, de valami kaját készítesz, min. napi 3 étkezésre valót, mosogatsz, rendet, tisztaságot tartasz magad körül, mosod a ruháidat.

Így igaz, hogy napi plusz 1 órát dolgoznál az én verzióm szerint, viszont havi 40 körüli összeg a zsebedben marad.

De hogy valami konkrétumot is írjak.

Véletlenül elküldtem idő előtt.

Szóval, hogy valami konkrétumot is írjak, lehetne úgy felosztani a házimunkát, hogy azt a 3 órát, ami elmegy a bevásárlással, főzéssel + egyéb harapnivaló készítésével, mosogatással, azt te végzed.

A többit pedig ő. Tehát az övé a ház takarítása, az összes helyiségé, ez azért is lenne így célszerű, hiszen úgy vettem ki a szavaidból, hogy az ő háza, tehát bízzuk azt rá, hogy mit mivel takarít, és hogyan, ha pl. bőrre, fára használ valamilyen spéci tisztítószert esetleg, ezeket intézze ő, nyilván jórészt az ő bútorai, berendezési tárgyai vannak a házban, tehát legjobb, ha a takarítás csak az ő feladata. És még a mosás (mindkettőtök ruhái), plusz ennek egyéb járulékos dolgai is, pl. elpakolás.

Mondjuk azt aláírom, hogy a 3 óra kajakészítésre, stb. csak akkor igaz, ha közel van a bolt, nem vagytok nagyétkűek, és egyszerű ételeket főzöl. Amúgy akár több is lehet, mint 3 óra.

Tehát az, hogy kb. havi 30 órával többet dolgozol, mintha egyedül laknál, ámde megtakarítasz kb. 40 ezret (ami egy pesti bérelt szoba ára lenne, de lehet, hogy más egyetemi városban is van közel ennyi), az azért elég jó pénz, ha azt nézzük, hogy eszerint 1333 Ft-os órabérben végzed a házimunkát.

Persze tudom én, hogy a pénz nem minden, és 30 órát akár tanulással is tölthetnél vagy csak pihenéssel, csak gondoltam levezetem neked, hátha felvidít ez a magas "órabér". :) Plusz kéznél van a barátod, ott van helyben, nem kell külön találkákra járni, ez is egy előny.

A nemi munkamegosztás sztereotípiája. Ez mutatja, hogy ahol a nemek között probléma van, ott mindkét fél felelős.

Nincs férfi meg női munka. Munka van, feladat van. Továbbá van egy nő, aki a sok dolog közül némelyikhez jobban ért, és van egy férfi, aki a sok dolog közül egyesekhez jobban ért. Lásd otthoni nevelés. Amihez értünk, hatékonyabbak vagyunk benne. Amihez nem értünk, meg kell tanulnunk, ami idő, fáradság. Aztán van sok dolog, amihez különféle ügyesség kell. Ami nem egyformán adatik meg a férfinek és nőnek.

Ebből adódik, hogy ki mit végez. Mivel marad egy csomó feladat, ami így nem kelt el, abban osztozni kell. A végeredmény mutatja a két fél otthoni neveltetését, életfelfogását. Nemcsak azért szakad meg egy nő néha, mert a férfi lusta, vagy "méltóságán alulinak" érzi. Hanem azért is, mert az adott nő szemlélete ez, akkor is, ha tiltakozik ellene, ha panaszkodik. Nem panaszkodni kell, hanem osztani.

Az élet költségekkel jár. Nem fogunk mindig egyformán keresni. Nem lesz mindig egyforma az igényünk, költségünk. Az elején érdemes tisztázni. Vagy közös minden, ekkor egy pénztárca van, egy elhatározás van, egy költség van, a családé. Vagy ezt nem vagyunk képesek megemészteni, akkor minden külön megy. Külön kell számolni, nyilvántartani, azt eldönteni, ebből ki és mit csinál. Mindent egyeztetni. Ha sem ez, sem az, azt más szóval örökös civódásnak nevezik.

Mi számít egyformának? mivel minden ember különböző, így a teherbírása is, az igényei is, az a tevékenység, amit szeret és amit utál, szintén. Ezért egyforma az, amiben mindkét fél elégedett. Ha nem, és ezt nem fejezi ki, nem keres rá megoldást, ő a hibás, hiszen a gondot ő érzékelte. Ha sok a takarítás, aki csinálja, az érzi. Tegyen róla, hogy legyen megosztva. Ha nem tesz róla, a felelősség akkor is az övé, ha nem ismeri el.

A problémát lehet kezelni. Lehet valaki beteg is, akkor mindent a másik csinál. Ha ez nem természetes, a probléma fennáll mindaddig, míg természetessé nem válik. Ezért munkálkodni csak ezen érdemes. Én szerencsés vagyok. Ezt a problémát csak elbeszélésekből ismerem. Saját tapasztalatom nincs. A páromnak se.