Honfoglalás előtti nomád, vagy későbbi középkori őseinknek ízlett volna a mai különféle nemzetek konyhái, vagy túl idegennek hatott volna?

Teljesen idegen ételek, sosem tudni, melyik ízlik, melyik nem.

Lehet, hogy ízlett volna (gondolom te is azért eszel kebabot/kínai kaját, ha eszel, mert ízlik, nem azért, mert annyira érdekel a kínai, vagy a török kultúra), de kevesen lettek volna olyan bátrak, hogy megkóstolják, mert idegen lett volna nekik, és akkor sokkal jobban idegenkedtek az emberek az ismeretlentől, mint ma.

Ha látnák, hogy ehető, akkor megennék, amit eléjük tesznek. Teli tányér mellett csak nem halnának éhen.

Megennék, de sokaknak valószínűleg furcsa lenne az íze, mégha a hazai kajákat kóstolnák is meg, mert más fűszerek a népszerűek, és részben más alapanyagokat használunk, mint az őseink. Például mi eszünk krumplit, paprikát, paradicsomot, kukoricát, tököt, amerikai babot, szotyolát (ha valaki nem tudná, ez a napraforgómag) pulykát, ami a középkorban Európában ismeretlen volt, viszont mi már nem eszünk hajdinát, kölest, cirkot, lóbabot, bükkmakkot, és sokféle vadon termő növényt, illetve énekesmadarakat, ürgét, amit régebben fogyasztottak az emberek.