A külvilágra kéne hallgatnia vagy a boldogságot előtérbe helyezni?

Adott egy fiatal lány. A lányokat szereti, velük lehet boldog. Van barátja, mert a szülei és a környezete nem fogadnák el a "különcségét", így olyan kapcsolatban és életben kell élnie, ahol nem boldog. Sosem volt az, ez lenne az egyetlen út -a szerelem. Nem mer kitörni, mert a társadalom olyan mértékű intoleranciát mutat, amitől nem szeretne összeomlani. Nem akarja, hogy másképp nézzenek rá, ne szeressék, megvessék. Úgy érzi, értékes ember, de ha ez kitudódna, talán mindenki ellene fordulna, így magát sem tartaná sokra. Lenne olyan, akibe képes lenne beleszeretni, de iszonyatosan fél a kirekesztéstől, sosem élt erkölcstelenül, mindig betartotta a szabályokat, ezért el sem ítélték. Mit tanácsolnátok neki?