Mi határozza meg, hogy magyar vagyok?

hivatalosan nem tudom de tudtommal ott is:

ha magadat magyarnak tartod

(magyar alampolgarsagu vagy)

magyart anyanyelvi szinten ismered folyekonyan beszeled es irasban is hasznalod es mas ismert nyelveid kozul is ezt reszesited elonyben es ezt tartod sajatodenak

te genetikakra gondolhatasz, valoban aligha lehet mar sok tisztabb magyar vervonal, de igazabol ez miert szamitana?

osi helyukon sem egyseges volt a magyar nep tudtommal, mielott meg magyarok kettek oshazaban gondolom tobb kisebb torzsbol alltak (vagy eppen meg ossze sem alltak)

szoval a vervonal mit szamit?

most mas nem jut eszembe

az hogy magyar hagyomanyok szerint elsz szerintem nem annyira befolyasol, legfeljebb "hagyomanyos magyar" cimet kaphatod meg erte

A családfád olyan szinten befolyásol, hogyha a szüleid / nagyszüleid magyarul beszéltek hozzád, akkor nyilván te is magyar leszel.

De alapvetően hogy milyen nyelven beszélsz, mi a kultúrád.

Gyermekkorban a szülők státusa számít, magyar emberek gyermeke automatikusan magyarnak számít és ez folytatódik a nagykorúvá váláskor is.

Vegyes házasságok esetén lehet vitatás, ekkor a legtöbb esetben az dominál, melyik állampolgárságú szülő országában született a gyermek, de erre akadnak kivételek is csekély számmal.

Speciális körülmények között ez még kibővülhet más identitású érzelmekkel, amit vallási, vagy nemzetiségi népcsoporthoz való ragaszkodás képvisel, pl. magyarországi születésű, magyar állampolgárságú szerb, vagy szlovák, vagy zsidó ember, de ez nem hivatalos és nem is gyakori és ez mutatja, hogy lényegében az, hogy magyar vagy, a saját döntésed, persze annak figyelembe vételével, hogy ha semmi más vonatkozásod nincs, akkor nincs is okod arra, hogy ezt ne így döntsd el.

Érdekes kérdés. Lehet, hogy eleve egy ilyen kérdés felvetésétől tekintheti magát valaki magyarnak...

Egy külföldi szerintem nem "magyarnak" érzi magát egy magyar zenétől, csak valami más szépet-jót érezhet, amit más zene nem idéz elő benne.

Talán ez mindenkinek valami más. Mert ha egy külföldön idegen nyelven nevelt gyerek magyarul nem is értve magyarnak érzi magát, ő csak a lehetőséget, hogy lehetne magyar is, azt fogalmazza meg. Érzi, hogy másmilyen, mint a többi, harcosabb, kitartóbb, kritikusabb, mint a körülötte lévők. Ugyanakkor sajnos befogadóbb, odaadóbb, alkalmazkodóbb is, éppen azért beszél inkább nem magyarul -még magyarokkal is esetleg-.

Könnyebb lenne válaszolni, ha azt a helyzetet ismernénk, ami kapcsán fölmerült. Ilyen kérdés nem vetődik fel csak úgy általában, szerintem.

Viszont, ha csak a nyelv a közös, azt is meg lehet nézni, hogy milyen az a közös nyelv. Mert ott tükröződik őseink lelke.

Mert számít. A szerkezete, a szóképzése, a játékossága, a kreativitása. Ritka az ilyen. Nem véletlenül panaszkodott J.B.Shaw, hogy mennyivel értékesebb lenne az életműve, ha magyarnak született volna.

Elég elolvasni ugyanazt Shakespeare-től és a fordítást Aranytól.

Nem is tudjuk, hogy mit kapunk az anyanyelvünkkel, komolyan. Nem értékeljük.

A másik, hogy mi, tápos magyarok, el vagyunk kényeztetve, és önként feladjuk azt, amiért a külhoniak meg kell, hogy küzdjenek. Pedig pl. az anyanyelven való tanulás alapvető emberi jog.