Új jelző a részvétnyilvánításra a "részvétem" kifejezés helyett?
Kigondoltam egy szót, amit a "részvétem" helyett mondanék, mert a legtöbb esetben nem igazán érdekel az elhunyt (nem érzek veszteséget, nem akarok részt venni a gyászban) és azokat sem sajnálom akik a legközelebb álltak a halotthoz.
Tehát a szó az, hogy "Jobbulást!"
Kivétel ezek alól a rendhagyó esetek (valakinek a gyereke hal meg, baleset, stb.).
Egyrészt azért lenne megfelelő, mert engem nem érdekel a halott, sem az, hogy a közeli hozzátartozóknak ez fáj.
Egy csekély mértékben annyi érdekel, hogy a halott hozzátartozói ne legyenek túl sokáig rosszkedvűek, így jobbulást kívánok nekik, hogy tegyék túl magukat minél hamarabb a haláleseten és lépjenek tovább, ébredjenek fel, mert az élet nem áll meg.
Másrészt én örülnék ha nekem ezt mondták (vagy majd ezt mondanák) volna amikor egy közeli hozzátartozóm meghalt.
Örültem volna, hogy rám gondolnak és azt akarják, hogy minél hamarabb ismét teljes értékű életet éljek boldogságban és ne érezzek fájdalmat a haláleset miatt.
Mint előttem írták, jobbulást a betegnek szoktak kívánni.
Az pedig, hogy Te nem vagy képes másokkal együttérezni, téged minősít.
Az, hogy "jobbulást" kívánsz, semmivel sem őszintébb, mintha "részvétemet" mondanál.
"engem nem érdekel a halott, sem az, hogy a közeli hozzátartozóknak ez fáj"
Akkor tulajdonképpen miért mész el, miért mondasz bármit is ha téged hidegen hagy?
Emögött a probléma mögött szerintem más áll. Sajnálom, de ez szőrszálhasogatás, vagy hergelésnek tűnik.
"a halott hozzátartozói ne legyenek túl sokáig rosszkedvűek"
Én akkor szoktam rosszkedvű lenni, ha mondjuk nem sikerül egy vizsgám, vagy megbírságolnak, megbántanak. Ha elvesztek egy közeli hozzátartozómat, ismerősömet az nem "rosszkedv"; az egy teljesen más érzés, egy hiány. Az egy dolog, hogy ez idővel ahogy írtad is mivel az élet megy tovább, halványul az érzés. De a hiány végig ott marad, akár 50+ év után is.
Kitartást, sok erőt... Talán ezek mehetnek.
A jobbulást kicsit humorizálni akarja a dolgot.
Egy igazán gyászolónak nem cél a hipp hopp feledés,ő a halott édes emlékeit eleveníti fel a bánattal ezért nem sürgős abbahagynia.
Soha nem mondok részvétemet mert 100% ig nem lehet a gyászt átérezni így a hozzátartozó csak legyint magában "gondolom mennyire érdekel, nem is ismerted"
Aki valakit elvesztett, annak a pillanatnyi állapota az, hogy búskomor. Hogy mi lesz majd hónapok-évek múlva, az pillanatnyilag nem aktuális. A jelen számít, és a jelen szomorúságában legfeljebb azt érdemes kifejezned (már ha akarod, de te nem), hogy együttérzel vele. Hogy mikor múlik el az ő fájdalma, az a kérdés ebben a helyzetben nem merül fel.
Azt hiszem, fejleszteni kéne az érzelmi intelligenciádat érzelmes könyvekkel, filmekkel.
a "részvétem" is a hozzátartozóra összpontosít; nem az elhunytra.
Az Ő szenvedésében (és esetleges gyakorlati nehézségeiben) osztozol (veszel részt); nem a halálban, Hála Istennek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!