Ez szörnyű, hogyan gondolja egy felnőtt ember, hogy egy 3 éves kislányt egyedül hagy fél órára egy lakásba?

"De TÖKÉLETES biztonságot LEHETETLEN teremteni! "

Kicsit elmentünk más fele, azért vannak határok. Ha a munkába sietsz és otthagyod a ygereket, akkor az a minimum hogy körbenézel, lezárod a gázt, becsukod az ablakot, de mint azt sokan mondták, akkor is inkább megkéred a szomszédot, vagy valkami más megoldás.

De ha már az esélyek latolgatásánál tartunk, bár mondom a fenti esetben szerintem nem az esélyek latolgatása volt a lényeg, hanem a hülyeség és a meggondolatlanság. De én azt tapasztalaom állandóan, hoyg az emberek nincsenek tisztában a valószínűség fogalmával és gyakorlati vonatkozásával az életükben, és a tudatos döntéseikben nagyon meggondolatlanul döntenek apróságokban, amikből néha nagy baj lesz. Az ember legyen tisztában azzal, hogy kicsi a valószínűsége a katasztrófának, de tudja megbecsülni, hogy az a kicsi az mégis számít-e vagy praktikusan lehetetlen. Mert az mondjuk praktikusan zéró valószínűségű, hogy rádesik egy műhold, de annak a velószínűsége, hogyha átrohansz az úton az autó előtt, akármilyen jól körülnéztél, akármilyen ügyes vagy, stb. bár nagyon kicsi, nem praktikusan nulla, ráadásul sokszor nem csak rajtad múlik, hanem külső tényezőkön. A baj az, hogy bár kicsi a valószínűség, de ha mindig az a hozzáállás, és gyakran átfustsz, akkor 10-20 év alatt egyszer mégis baj lehet belőle, amikor elbambultál megszokásból, elbotlasz és közben még az autós is pont lehajol a telefonjáért stb. Ennek kicsi a valószűnísége, de mégis figyelembe kell venni, ha az embernek családja van, így kell gondolkodnia. Ez csak egy példa, de ezer apró dolog van, pl. kisgyerekekkel is, és sokszor ilyenekből vannak a balesetek.