Tényleg ilyen agyi szinten lennénk? Vagy ez mennyire átlagos nálunk?

Nagyon szomorú, amit hallottam és lepadlóztam, mondjátok el, hogy ez mennyire jellemző egy mai átlag értelmiségi ember fejében, mert számomra teljesen abszurd az egész, hogy ilyen létezhet egyáltalán:

A következő a történet:

Van a nőnek (aki kétdiplomás tanárnő amúgy) 3 gyereke, az egyik egy 6 éves fiú, a másik 2 lány. Eleve a környezete is olyan, hogy többet van lányok között a kissrác, de a lényeg, hogy "hosszú a haja" (kb nyak aljáig érő), és már többször veszekedtek vele, hogy levágják neki rövidre, mert mások is mondjáék, hogy ez milyen lányos. A srác nem akarja, valamiért ez tetszik neki és cirkuszol, hogy ő nem engedi levágatni.

Az anyja pedig teljesen kétségbe esve meséli nekem, hogy jaj mi lesz, mert már ezt is többen mondták neki ismerősök, hogy pedig vágassa le, mert a végén még homo lesz a srác.

A hab a tortán: az anyuka ott tart, hogy beletörődve mondja nekem, hogy hát akkor legyen homo, ha ő úgy lesz boldog, elfogadja, de nem akarja erőszakkal levágatni a kissrác haját, és ez állandó veszekedési téma a férjével (aki persze "férfiasítani" akarja a kissrácot).

Most mondjátok meg, ez a szintű sötétség általános vagy én fogtam csak ki ezt a nőszemélyt? Kvázi már elkönyvelte, hogy jó, akkor homo lesz emiatt de ő elfogadja ... Persze azért az okos ismerősei se piskóták, akik ezzel csesztetik.

Mit szóltok ehhez? Mennyire átlagos, hogy valaki így gondolkozzon?