Van értelme úgy fényképeznem hobbiként, hogy még az amatőr fényképészek között is egy csomó jobb van nálam?

Hobbit nem azért választ az ember, hogy jobb legyen benne másoknál, hanem a saját gyönyörködésére, szórakoztatására csinálja. Másrészt senki sem születik úgy, hogy egyből profi fényképész, akik jó képeket csinálnak, azok is csináltak millió rosszul sikerült fotót is előtte. (Vagy vak tyúk is talál szemet alapon kattintgatnak ezerrel, aztán egy kéthetes nyaralásból hazatérve mutogatják azt a három fotót az elkattintott háromezer közül, amelyek tényleg jól sikerültek.)

A jó fényképész nem attól jó fényképész, mert annak születik, hanem azért, mert ismeri a fotózás alapjait, pár trükköt, van néhány kiegészítő felszerelése (ernyő, derítő, szűrő, stb.), valamennyire tudnak kezelni egy-két fotómanipuláló programot, és ami a legfontosabb, türelmesek és tudnak tanulni a saját (vagy akár mások) hibáiból. Szóval ilyet ne mondjál, hogy tudod hogy nem lennél rá képes, mert ilyen hozzáállással tényleg nem is leszel rá képes, hogy ügyes fotókat készíts. Másrészt, ha már attól elmegy a kedved, hogy látsz néhány jobban sikerült fényképet, akkor ez a hobbi nem neked való.

Én is fotózgattam egy időben, bár eléggé olcsójános voltam, csak egy darab vázam volt egyetlen obival, minden más felszerelés nélkül. De mikor láttam egy nekem tetsző képet, akkor nem azt mondtam, hogy "Na, ilyet én sose tudnék csinálni", hanem kerestem egy hasonló témát hasonló környezetben, hasonló fényviszonyok mellett, és addig próbálkoztam, míg vagy rá nem jöttem, hogyan lehet hasonlóan jó fotót készíteni róla, vagy beláttam, hogy egyelőre még kevés az ismeretem/felszerelésem hozzá. Nincs ezzel semmi baj, a hibáiból tanul az ember. Ráadásul ez nem is egy olyan nagyon drága hobbi, 50-ből már egész tűrhető, használt kezdő gépet lehet verbuválni, amivel már egész jó fotókat lehet lőni, ha kiismeri az ember.

Szóval ha hobbiként akarsz fotózgatni, akkor azért csináld, mert neked tetszik a fotózgatás, ne azért, hogy jobb legyél másoknál. Az már inkább versenyszerű fotózgatás, amihez viszont már nem árt valamiféle tanfolyamot vagy iskolát is elvégezni, meg drága gépet és felszerelést vásárolni hozzá. Szóval ne azt nézd, hogy mennyire jól sikerültek mások képei, hanem azt, hogy mennyire jól sikerültek a saját képeid, mi a hiba bennük, mit lehetne még csiszolni rajtuk, mivel lehetne még tetszetősebbé tenni őket.

Ha örömödet leled benne, persze, hogy van!

Minden kép (egy bizonyos szint fölött, ami könnyen megugorható) érték, egy megismételhetetlen pillanat lenyomata. És ha képeid technikai értelemben nem is olyan virtuóz darabok, neked, és a szűk körödnek akkor is rétékesebbek, mint mások látványos de egyébként semmitmondó képei. Tanuld meg függetleníteni magad mások elvárásaitól, és ne hagyd, hogy nyomást helyezzenek rád mások jobb képei. Ne mások elismerését keresd benne, hanem a magad örömét, és akkor felszabadult leszel. És akik most jobbak, azok is úgy kezdték, hogy alapvetően szerették csinálni, de nem voltak túl jók benne.