Más országban is úgy tanítják, hogy a déli harangszó a Nándorfehérvári győzelem emlékére szól?

"1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Callixtus pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa "

A Nándorfervári diadal három héttel később volt.

ma 20:43 kicsi kiegészítés:

A pápai bullának többnyire nyomtatott változata ismert, ami a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött Registri Vaticani kötetében lévő szövegre megy vissza. Ismert azonban a bulla eredeti példánya is. A kisebb-nagyobb különbségeket nem számítva a keltezésben tér el egymástól számottevően a két szöveg. Míg a Registri Vaticaniba másolt szöveg Szent Péter és Pál ünnepén, azaz június 29-én kelt, a bulla másfél héttel korábbra, június 20-ra van keltezve. A napi keltezés azonban az eredeti pápai bullában más tintával van írva, ami azt jelenti, hogy az ismeretlen időben meghozott pápai döntés nyomán az eredeti bullákat különböző időpontokban kezdték terjeszteni, s csak az utolsó néhány elküldését regisztrálták a Registri Vaticaniban. Ez érthető is, hiszen a terjedelmes és nagy jelentőségű bulla nem kevés munkát róhatott az Apostoli Kancelláriára, s ezek elkészítése és expediálása jelentős időt vett igénybe. Nem lehetetlen tehát, hogy a pápai bulla első példányainak kiadása akár hetekkel is megelőzte a Registri Vaticani sorozatba iktatott szöveg kiadását. Ámbár aligha kétséges, magyar vonatkozású ez a pápai bulla, mégis egyetlen szóval sem említik benne a veszélynek leginkább kitett Magyarországot.

Ennek alapján vannak, akik úgy vélik: mivel III. Callixtus pápa a nándorfehérvári diadal (július 22.) előtt adta ki híres bulláját, a déli harangszó nem a nándorfehérvári csatáról való megemlékezésül szól nap mint nap. Számtalan jele van azonban annak, hogy III. Callixtus pápa és a kortársak az ima erejének tulajdonították, hogy a Kapisztrán Szent János gyújtó hatású beszédeinek hatására összegyűlt keresztes seregek Hunyadi János vezetésével 1456-ban megvédték a kereszténység védőbástyáját, Nándorfehérvárt. Többek között ennek emlékére 1457. augusztus 6-án rendelte el a pápa az Urunk színeváltozása ünnepét.

A győzelemből fakadó lelkesedés azonban hamarosan lelohadt, s alig fél évszázad múltán VI. Sándor pápa (1492- 1503) a jubileumi Szentévben, 1500. június 1-jén, ismét bullában hívta fel az egész keresztény világ figyelmét a veszélyre. A jubileumi évet 1501 vízkeresztjéig (január 6.) meghosszabbította, és bevételeit a keresztes hadra rendelte. (Hogy ez nem kevés pénz lehetett, jól mutatja: a Szentév kezdetén csak Magyarországról mintegy kétszázan, az év folyamán még háromszázan iratkoztak be a római Szentlélek Társulatba.) Összehívta a pápa a keresztény fejedelmek követeit is, megpróbált szövetséget összekovácsolni a kereszténység védelmére. Ennek eredményeként 1501. május 27-én ünnepi misén hirdették ki a pápa, a magyar király és Velence hármas szövetségét. Elrendelte továbbá, hogy szóljon ismét az egykori győzelemre emlékeztető, imára serkentő harangszó. VI. Sándor pápa azonban változtatott a III. Callixtus által elrendelteken: attól kezdve a harangszó délben, és nemcsak a keresztes hadjárat tartama alatt, hanem örökre szólal meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme nem pillanatnyi feladat, hanem minden időben és minden helyen fontos kötelesség.

Az tehát, hogy harangszó szólítsa imára a híveket a kereszténység védelmében, III. Callixtus pápának köszönhető, s hogy ez minden délben így legyen, azt VI. Sándor pápa rendelte el több mint fél évezrede. Hogy ez a közös hagyomány meg is maradjon, rajtunk, utódokon múlik.