Miért van annyira lehúzva az a jelenség hogy az átlag magyar elsődleges céljai között van, hogy felmutasson egy saját lakást?

Egyetértek.

Annyit tennék hozzá, hogy a fényes Napnyugaton is tulajdonolja valaki a lakásokat és úgy adja ki bérbe - a hülye. Hát minek neki lakás? Biztos magyar az olyan.

"Ki vagyok téve egy tulajdonos mindenféle kénye kedvének, és a többi."

Megfelelő szerződés esetén ez abszolút nem igaz.

Ma már nem divat az első munkahelyről nyugdíjba menni, sőt...

Ha veszek egy lakást azzal évtizedekere helyhez kötöm magam 400-as nettó mellett is, viszont az 3-5-10 éves munkahely váltásoknál simán lehet, hogy fél óra helyet 2 lesz a munkahely távolsága, ezenfelül a saját tulajdon nem csak előny de sok hátrányt is hordozhat.

Nyitnak egy lőteret mellette? Szopó.

Lezárják a 3-as metrót és a vonalán van a lakás a pótlóbusszal meg 2x annyi az utazási idő? Szopó.

A szomszédok theránysága miatt rohad a hát/szomszéd porta? Szopó.

A városbol kivonul az egyetlen profitot termelő cég és rohamos zuhanásbakezd a város költségvetés? Szopó.

Személyes ellentét a szomszéddal? Szopó.

Rejtett hibák miatt ki kell költözni és a javítás többszázerez forint esetleg milliós tétel? Szopó.

Nincs több garázs/parkolóhely a környéken pedig van pénzünk, hogy a barátnőmnek is saját kocsija legyen? Szopó.

Kapsz egy külföldi ajánlatot de az összes tőkéd a lakásban van ezért nincs önerőd kiköltözni? Szopó.

Ésatöbbiésatöbbi....

Kinyílt a világ, a helyhezkötöttség mára nem előny, inkább hátrány.

Szerintem nincs lehúzva egyáltalán. Csak rá szoktak világítani, hogy itthon más országokhoz képest nagyon magas a saját ingatlanok aránya, miközben ehhez erőn felül kell az embereknek teljesíteni.

Ez különösen ugye a frankhitelek bedőlésekor vált nagy problémává.