Mennyire szokott titeket megbotránkoztatni a buszon az, ha valaki nem viselkedik túl udvariasan?

Én a vonaton azért teszem magam mellé a táskámat, hogy ha valaki mellém akar ülni, muszáj legyen megkérdeznie, hogy szabad-e, ugyanis erről is egyre inkább leszoknak az emberek. Ami viszont idegesít, az az, hogy egyesek az ülés háttámlájára terítik a kabátjukat, így az ember mögéjük se tud normálisan beülni.

Engem inkább az botránkoztat meg, ha valaki elkezd fölöttem zabálni úgy, hogy az ölembe morzsázik, esetleg olyan innivalót hoz fel, aminek nincsen zárható teteje, pl. dobozos sör (és mellé még részeg is), aztán ha fékez egyet a busz, akkor jól leönt vele. Azt is szeretem, amikor a vizes esernyőt nyomják nekem, esetleg rám csöpögtetik (és nem azért, mert tömve van a busz vagy valami, csak egyszerűen nem figyelnek másokra). Az is tök jó, amikor valaki azt figyeli, hogy mit csinálok a telefonomon. Olyankor mindig megírom annak, akivel beszélgetek, hogy pl. "egy vénasszony itt figyeli, hogy mit beszélünk", hátha elszégyelli magát. Vagy mikor felszáll egy 6 éves gyerek, és egy túlbuzgó nyugdíjas rám szól (aki amúgy nem a gyerekkel van), hogy adjam át a helyet, mert egy 6 éves gyerek egészen biztosan nem bír végigállni 3 megállót. Akin látom, hogy szüksége van a helyre, annak átadom kérés nélkül. Persze ha valaki megkérne, hogy valamiért engedjem leülni, akkor szívesen felállok, de hozzám ne szóljon senki olyan hangnemben, mintha valami udvariatlan senki lennék. Az is nagyon jó, amikor valaki annyira megörül annak, hogy még éppen feljutott, mikor már szól az indulásjelző, hogy meg is áll az ajtóban (az amúgy tök üres járművön), nehogy még felugorhassak utánuk. Olyankor fel vannak háborodva, hogy nekik megyek, mert mire végigmondanám, hogy "Elnézést, megengedné, hogy én is felszálljak?", addigra becsukódna az ajtó.

Semennyire, mert egy tudatos döntés, hogy mások udvariatlansága miatt nem büntetem saját magam azzal, hogy felhúzom magam.

Ha meg nincs máshol hely, akkor az ilyen táskás embernek köszönök, és megkérdezem, hogy leülhetek-e, ahelyett, hogy állnék egy órát.

De voltam már fültanúja vonaton jó hangosan és gúnyos hangnemben feltett "Elnézést, kényelmesen utazik a táskája?" kérdésnek.