Miért lazulnak az illemszabályok időről időre?

Két külön dologról beszélünk.

A tegezés térnyerése a nyelv lassú, generációs változása. A magyarban a mostani magázódó formula nem is létezett régen, osztrák-német hatásra jelent meg, lett meghatározó, majd most kezd ismét egyre inkább kikopni, így már csak a hivatalos kommunikációban általános. Az édesapámnak magáznia kellett a szüleit. Akkor ez sok helyen általános volt, ma már elég furán hatna. Ez nem probléma, a nyelvünk változásának vagyunk tanúi.

A másik, hogy sokszor nem köszönnek az emberek. Ezt inkább nevezném bajnak. Szocializációs probléma, a fiatalok körében gyakori, de az idősebbeknél is gyakran találkozom ilyennel (sőt, amikor direkt nem köszön vissza...). Illetve a városias életforma velejárója. Faluhelyen ha az utcán találkozik két ember, köszön egymásnak, többnyire ismerik egymást. Vagy legalább látásból ismerik a másikat. Városban próbálnál meg minden járókelőre ráköszönni, nevetséges lennél. Erre ráerősít az internet hatása is, az embereknek kevésbé természetes, hogy ha találkoznak valakivel, akkor köszönjenek neki. De más személyesen érzékelni is: kisvárosból, faluból felköltözik az ember városba, és máris mindenki "bunkó", mert nem köszön... Kiköltözöl lakótelepről kertesházba, és máris milyen kedvesek az emberek, és minden szomszéd köszön. A lényeg, hogy én ilyenkor ha kell, az illemszabályoknak ellentmondóan kezdeményezek köszönést, biztosan csak elmulasztotta a másik. Aztán max. így jártam. :)