A '80-as, '90-es évek miért termelt ki sok indusztriális és goth zenét?

A Terminator jellegzetesen B-kategóriás film, kis költségvetéssel, amikhez általában ilyen zenéket is írnak. Az egy szerencsés dolog, hogy a film témájához illik az ilyen jellegű zene. De azért, ha meghallgatod, nem egy bonyolult muzsika, Brad Fiedel valahol mintha el is mondta volna, hogy minél kisebb pénzből kellett összehoznia, a szintetizátoros hangzás tehát "kényszermegoldás", de ugyanakkor célravezető is volt (mondhatni, a Terminator fő témája volt Brad Fiedel nagy dobása, amit mindenki az első taktusokból megismer - ő maga azt mondta egy interjúban, hogy a zene 90%-a analóg szintetizátor - Oberheim, ARP 2600, Prophet 10 - van benne gitár, elektromos hegedű, meg néhány "egyedi megoldás").

Az ipari hangzás előretörésében szerepet játszhatott az is, hogy a 90-es évekre a digitális szintetizátorok olcsók lettek, ami addig csak drágán volt beszerezhető, azt gyakorlatilag bárki megvehette, és otthon barkácsolhatott zenéket. Az eurodisco-eurodance és társai ekkor íveltek fel (zeneileg fel is hígult a 90-es évek), nézd meg a nagy slágereket abból az időből, gyakorlatilag egy szintetizátorral megoldható alap, rá valami (jobb esetben) beprüntyögött dallam, vagy egy monoton puffogás, meg egy jó vokál. Mindenki ilyet csinált a Culture Beattől a Digital Screamig (ja, az utóbbiban a vokál is hányadék volt :-Đ )

Az indusztriál és a többiek ebből erényt kovácsoltak, és a saját mondanivalójukat elő tudták vele adni. Igen, ez már egy "életérzés", az elidegenedett ember a gépek közt, a mesterséges környezetben. De azért erősen építkezett az elektronika úttörőire (pl. a Kraftwerk már a 70-es években kemény ipari hangzást használt, csak persze ahhoz egész stúdiót építettek, és analóg cuccokkal, hangmintákkal (és azok módosításaival) érték el ezt a hatást (érdemes a Radioaktivität albumot meghallgatni, nyomasztó az egész - 1975-ből). A digitális szintetizátorokkal, meg a PC-k tömeges elterjedésével egy szobában lehetett hasonló hangzást kreálni, nem kellett hetekig-hónapokig kísérletezgetni azzal, hogy hogy szól ez vagy az az ötlet.

Ma meg gyakorlatilag letöltesz 2-3 programot pár másodperc alatt (jó esetben fizetsz értük, rosszabb esetben "okosba"), telepíted és kész a saját stúdió. Minimális befektetéssel írhatsz zenéket, nem kell zenészeket megfizetned, stúdiót bérelned, csak a kreativitásodat kell használnod, hogy hasonló zenéket csinálj, mint a "nagyok".

Szerintem.

Érdemes ezt a videót megnézni Tom Dissevelt és Kid Baltan módszeréről 1959-ben. Magnók minden mennyiségben.

[link]

És ilyesmiket csináltak:

[link]

Nem csoda, hogy a Philips pénzelte a kutatásaikat. Ez rengeteg pénz volt.

Most ilyen zenét "percek alatt" össze lehet hozni digitális cuccokkal, vagy 1-2 programmal. Nagyon nem ugyanaz az árfekvés :-D

Ezért számít "nagy bummnak" a digitális szintetizátorok árának csökkenése. Hihetetlen, hogy 1959-ben ennyire nem szokványos zenéket lehetett csinálni oszcilloszkópokkal, magnókkal, tereminnel, meg sok tekerentyűvel.