A mai építőipar és építészek miért csak ízléstelen betontömböket tudnak létrehozni?

[link]

Tessék, néhány modern ízléstelen betontömb :D

Mellesleg tudod, csak mert valaki épp menzakonyhán főz, csak hogy olcsón biztosíthassa rengeteg ember étkeztetését, az nem jelenti hogy ne tudna összedobni egy olyan többfogásos vacsorát, ami után a legnagyobb ínyencek is megnyalnák mind a 10 ujjukat.

Hát ha valaki kifizeti...

Sajna az építészek sem úgy dolgoznak hogy "nesze pár milla,építs belőle valami szépet", hanem azt kell összedobni amire a megrendelőnek igénye és pénze van.

A mai építőipar és az építészek nem csak ízléstelen betontömböket tudnak létrehozni, a kérdésed megbukott. Sok épület van, ami az elmúlt 20 évben épült, és nem csak ízléstelen betontömb (lásd #1 válaszát).

Ha csak egy valami is épült ami nem ízléstelen betontömb, az már eleve hiteltelenné teszi a kérdésed ebben a formában.

Újabb példa rá:

[link]

Egyébként meg lásd #3 válaszát, ha ízléstelen betontömbre van igény vagy fizetőképes kereslet, akkor olyat fognak építeni. De ez nem jelenti azt, hogy csak ilyeneket tudnának építeni.

Béna kérdés, fogalmazd át, hogy a valóságnak megfeleljen.

Tehát szerinted pár Boscolo-szerűt kellene építeni?

Azt nem lehet.

Nem lehet ma gótikus, klasszicista, szecessziós stb. épületet építeni, mert az építészeti forma nem egy "tetszik-nem tetszik" nyomán alakul ki, hanem egy társadalmi-gazdasági-ideológiai struktúrából beágyazottan "nő" ki.

Még a műemlék felújításnál sem "pótolják" a korabeli formákat hazudva, hanem nagyon is határozottan el kell különüljön az új a régitől.Gondolom a kérdésben Magyarországra gondoltál, nem célszerű Dubait hozni - kicsit más a gazdasági helyzete:D

Vannak egyébként nagyon szép új épületeink.

"Nem lehet ma gótikus, klasszicista, szecessziós stb. épületet építeni, mert az építészeti forma nem egy "tetszik-nem tetszik" nyomán alakul ki, hanem egy társadalmi-gazdasági-ideológiai struktúrából beágyazottan "nő" ki.

Még a műemlék felújításnál sem "pótolják" a korabeli formákat hazudva, hanem nagyon is határozottan el kell különüljön az új a régitől."

Lehetni épen lehetne, csak nálunk van valami beteges rögeszme, hogy nem illik. Máshol a világon egyáltalán nem probléma, hogy akár ezer évvel korábbi stílusban építkezzenek. (Akár ezer évvel korábbi technológiával.)

Pl. itt egy "modern" épület japánból:

[link]

És egy "modern" bizánci templom Oroszországból:

[link]

Ezeket a jemeni épületeket a 16-20 században építették, de kétezer évvel ezelőtti stílusban, és éppen emiatt is lett a Világörökség része:

[link]

Mi valóban idegenkedünk a hagyományos dolgoktól, de máshol ez a mi hozzáállásunk teljesen abnormálisnak számít.

A műemlékek romos állapotban való konzerválása is beteges hozzáállást tükröz. Külföldön, hacsak lehet, teljes egészében az eredeti állapotot állítják vissza, és ha csak lehet, az eredeti funkcióját adják vissza. A magyar műemlékvédelem "rekonstruál" egy épületet, az általános európai műemlékvédelem ezt a kifejezést nem is ismeri, ők "revitalizálják" a műemlékeiket. Nem sok látnivaló lenne Olaszországban sem, ha nem építenék vissza minden földrengés után a műemlékeiket:

[link]

Mindkettő, a dolog kölcsönös. Az építők tudnának építeni olyan csodapalotákat is, mint amit az #1 és #6 linkelt, sőt még akár olyanabbakat is. De ha senki sem fizeti ki nekik, akkor ők sem építenek ilyeneket. Nincs rá fizetőképes kereslet, nincs aki megfizesse ezeket az építményeket. Olyat építenek, amire igény van, ez pedig a lehető legegyszerűbb forma, a téglatest. A legtöbb leendő lakó még ezekre is húzza a száját a négyzetméterenkénti 200-300 ezer forintos árra. Vajon hányan vannak, akik meg tudnának megfizetni egy négyzetméterenkénti egy-két milliós lakást?

Akik igen, azok meg inkább családi házat építtetnek, nem lakásba költöznek.

Régen nem számított a szegények élete. A szocializmusban igény lett arra, hogy elmndhassák: mindenkinek van fedél a feje fölött. Ezt ugyan esetleg vitatható módon és mértékben érték el, de annyit sikerült megvalósítani, hogy pl. az NDK fel tudott építeni akár évről évre is annyi új lakást, hogy a hajléktalanség legnyilvánvalóbb formáit felszámolják. Magyarországon mezítlábasabb formában nagyjából ugyanezt az utat követték.

Ami azután történt, abban viszont számomra is vannak rejtélyek. Az államszolcialista rendszerekel kb. az államcsőd veszélye végzett, de az új, a rendszerváltás során kialakuló rendszer lényegében meg a társadalom kettészakítását, mintegy a népesség sebezhető felének feláldozását választották. Ez hosszú távon tulajdonképp végzetesnek bizonyult a magyar társadalom számára, ma kialakult egy társadalmi csapda, ennek egy része a jelenlegi state capture is: csalódott szegény tömegek, még keserűbb mélyszegénység-gócok, és elszigetelt kiváltságosabb szigetrétegek.

Fehér-Oroszország elodázta a rendszerváltást, de alternatív megoldásokat nem kísérletezett ki, ezért ott is bekövetkezett egyfajta társdalalomszakadás végül, de az ottani társadalmat végül az orosz imeprializmus darálta be, ott ez később és más kontextusban játszódott le.

Kb. az egyetlen alternativa lett volna hzánknak és talán az NDK-nak egy nagyon aprólékosan kiméricskélt reformfolyamat a 80-as évek végén, nagyon hooszú távra tervezve és folyamotosan finomhangolva, igazítva, lehetőleg úgy, hogy a szegény és sebezhető rétegek lakhatása egészséges, emberséges lakhatása megmaradjon. ehhez valószinűleg rendkivül magas szintű politikai és közgazdasági szaktudás, képzettség és kézivezérlés kellett volna, népszerűtlen takarékossági intézkedésekkel, és a szegényeket célzottan támogató, nagyon erősen értékcentrikus állami beavatkozással.

A régi polgári építészetet talán semmikép sem lehetett volna megtartani, ha alapnak tekintjük, hogy minden embernek legyen lakhatása. Ami érdekes, hogy a megvalósult valóságban ezt az elvet kidobták az ablakon, de a klasszikus formák így sem tértek vissza. Valószinűleg azért nem, mert a mai relisan megvalósult jelen minden hibájával és szemétségével együtt sem csúszott vissza ahhoz a fajta mélyszegénséghez, mint ami a történelmi korokban alapnak, természetesnek számított. Mindenesetre a régi polgári korszakok szegénysége mai mértékkel nézve egészen elképesztő volt, csak azt abban a korban természetesnek vették (és a társadalmi következményeket, vagyis a járványokat, forradalmakat, demagóg puccsokat, fasizmusokat, háborúkat meg kivédhetetlen istencsapásainak).