Merrefelé halad a világ? Igaz-e az, hogy többet tudunk, és igaz-e, hogy ezzel boldogabbak lettünk? Vagy éppen csökkent-e az idők folyamán az a tudás, amivel rendelkezünk?

Az emberiség tudása ROBBANÁSSZERŰEN nő!

Csak az a gond, hogy a bölcsessége (amivel képes ezt a tudást jóra használni), az csak folyamatosan (és igen lassan) fejlődik.

Boldogak akkor leszünk, ha vagy:

- szándékosan butára nevelnek minket (ma ez van, de közben szándékosan boldogtalanra is nevelnek),

- vagy szándékosan bölcsre nevelnek, aki képes alkalmazkodni a tudáshoz. Na, ez nem nagyon fordul elő.

Valamikor majd 10 éve, az ezredforduló előtt, egy Kiskunhalasi újságíró, Kohout Zoltán írt egy érdekes cikket az emberiség tudásával kapcsolatban.

Röviden idéznék belőle:

"Miközben a technikai-tudományos fejlődés kétségtelenül egyre nagyobb könyvtárakat tölt meg, az emberi nyomor, butaság és gonoszság egy métert sem moccant el Éden felé, ami miatt azt kell gondoljuk, hogy valahol valóban hibádzik ez a fajta felfogás. Úgy fest, hogy a génmanipulációtól az interneten át az űrkutatásig teret foglaló modern tudomány nem volt képes választ adni olyan évezredes problémákra, mint a szorongás, a betegségek, a háborúk, a vallási/politikai fanatikus igazságtalanság, a bűnözés, a családok széthullása, a szélsőséges vagyoni különbségek."

"Nem beszélve arról, hogy régen tudták (vagy a tudás erejével hitték), hogy a felebarátjaink és a természet érdeke nagyobb érték, mint a gazdagság, a hazugság és a hatalom; s nem beszélve arról sem, hogy ma sem szabadságunk, sem időnk, sem boldogságunk nincs több mint elődeinknek."

"A mai ember rövidtávon elpusztulna, ha nem lenne fogorvos, és csak akupunktúrával és gyógyteával kezelnék; de legalábbis megőrülne, ha nem lenne tévé és gépkocsi, holott hosszú ideig egész jól elvoltunk a lovakkal és reklámok nélkül is. Ez viszont azt mondatná velünk, hogy a tudás az ismeretek megszerzésére és elterjesztésére való képesség irányával, pontosabban céljával van a gond.

A kocsikerék feltalálása óta a nagyobb sebesség, nagyobb kényelem, nagyobb termelés elérése volt a cél, s az Emberből minden egyes lépéssel kevesebb lett: sorra veszített az üzleten, mintha csak az ördöggel kötötte volna a boltot!"

Én azért szembeállítanám az evolúciós "fejlődés" hipotézisét, azzal ami valóban történik a történelemben, és történni fog a jövőben minden valószínűség szerint!

Lehet, hogy a bibliának van igaza, és az ember által felállított társadalom "utolsó napjait" éljük?

Ez nagyon képtelenségnek hangzik?

Részletesebben:

'De mire jó az a tudás, ami "robbanásszerűen nő"?'

Mire jó a ma született gyerek?

MINDEN tudás arra jó, hogy új lehetőségeid legyenek! Az ősembernek általában 3 lehetősége volt: begyűjteni valamit, vagy megtámadni, vagy elmenekülni (vagy békén hagyni, esetleg). Persze már volt esze, és ismert néhány olyan helyzetet, amit érdemes felderíteni (érik a gyümölcs valahol), vagy nem érdemes (farkasok szoktak járni arra).

A tudásunk lényegében ma is erről szól: melyik helyzetben milyen lehetőségünk van tenni valamit - és mikor, hol állnak elő ezek a helyzetek?

'És tudás = boldogság?

Vagy a kisebb tudás = boldogtalanság?'

Nem egészen. A boldogság az a helyzet, amikor kellemes dolgok történnek veled, vagy úgy érzed, hogy az adott helyzetből az átlagnál jóval többet hasznosítottál. De erre is akkor van lehetőséged, ha ISMERED az adott helyzetet!

Ami a mai nevelést illeti: ma FOGYASZTÓKAT nevelnek. A fogyasztó lényege, hogy soha nem boldog igazán: hiszen állandóan ideálokkal (szupermodell, szuper ház, jacht, készülékek, szuper mennyiségű pénz, stb) szembesítik - ezzel szemben ő csak alárendelt lehet. És hajt, mint az őrült, hogy EZT IS, meg AZT IS megvehesse. Annál elismertebb, minél több megvan neki ezekből. És, még ha mindene megvan, akkor is MÉG TÖBBRE vágyik.