Miért van ennyire rápörögve mindenki a párkapcsolatokra?
Már a csapból is ez folyik.. Mindenhol csak azt hallgatom, hogy kinek milyen problémája van a párkapcsolatában és látom a hihetetlen kétségbeesést a huszonéves emberek szemében, minthogyha kötelező lenne valakit találni már 20 évesen, mint akinek kapuzárási pánikja van.
De nem csak itt az egyetemi életben ekkora nagy divat. Nem is olyan régen, voltam egy elsősorban művészeknek szóló gyülekezeti esten (nem vagyok vallásos, csak eljárok néha ilyen estekre a hobbim miatt) és ott az volt a téma, hogy "Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?", vagy valami ehhez hasonló. Ott is az volt, hogy miután mindenki elmondta, hogy mit tervez a jövőben (általában családot, ha nem akkor már van családja), jöttem én és elmondtam, hogy szeretnék mérnökké válni, illetve mellette a hobbimat szakmai színvonalra emelni, illetve szeretnék utazgatni, megismerni a világot. Egyből jött felém a kérdés, hogy "És családot tervezel?" nem is értettem, hogy minek kérdezi meg, úgy is ilyenkor azt a választ várják, hogy "Igen szép családom lesz és boldogok leszünk", de én mondtam, hogy én nem tervezek családot és ezzel mindenkit lesokkoltam egy pillanatra, teljes ledöbbenés futott végig az embereken és szánakozva kérdezték, hogy "de miért?" szinte az arcukra volt írva, hogy "szegénynek biztos rossz gyerekkora volt".
És számos ilyen sztorim van ahol állandóan az van középpontban, hogy találjuk meg a párunkat és csináljunk gyereket és ha meg felmerül, hogy ez nekem annyira nem, akkor mindenki le van döbbenve, hogy ez hogy lehetséges.
Én egyszerűen nem tudom átérezni ezt a hajszát. Véleményem szerint mindenkinek meg kéne valósítania az álmait és csak utána családot alapítani, mert most annak mi értelme, hogy gyereket szülünk, aztán ők is gyereket szülnek és aztán ők is. Akkor mi értelme az életnek? Megszületünk, hogy szüljünk gyereket? Ez olyan, mintha csak azért dolgoznánk, hogy a számlákat kifizessük..
A párkapcsolatokat meg azért nem értem meg, mert itt az egyetemen is nagyon sok ember van, aki folyamatosan szenved a fiúktól/csajoktól akikkel együtt vannak mégsem szakítanak velük, ha netalántán mégis, akkor egyből keresik a másikat és egyáltalán nem veszik észre, hogy ez nekik nem jó; a tanulmányaikat is elcseszik emiatt és még nem is érzik jól magukat.
Nektek mi a véleményetek erről? Velem van a baj?
Azért zavar ez engem annyira egyébként, mert az ismerőseim 80%-a ilyen, hogy egyik barátnő/barát után a másik és megállás nélkül a problémáikkal traktálnak engem, sírnak a vállamon én meg nem akarok paraszt lenni, mindenkit meghallgatok és úgy tűnik, mintha senki nem tanulna a hibáiból és emiatt néha úgy kitörne belőlem, hogy ELÉG VOLT.
válasza:Csak egy dologban nem értek veled egyet, a "mindenkinek meg kéne valósítania az álmait és csak utána családot alapítani"-szerintem itt nem számít a sorrend.
De a többi az teljesen igaz, szerintem.
válasza:Nagyon sok a kapcsolatfüggő ember, úgyhogy akit írsz az az a kategória, hogy el sem tudja képzelni az életét hogy ne legyen barátja/barátnője. Önállótlanok vagy hasonló. Meg mert ez az "elvárás". A fiatalokat a saját családjuk is sokszor "zaklatja" hogy van-e valakije - sőt van ahol csak az a lényeg 'mikor lesz unokám?'
Az meg hogy alapból mindenki rá van erre pörögve azért lehet, mert ez a "normális". Azért lássuk be, ha nincsenek családok, meg nem születik gyerek akkor nem tud fennmaradni a faj. (az most más kérdés hogy ez rossz-e) Meg az is tény, hogy a nagy önmegvalósítás az embert kicsit önzővé teszi, nem törődik másokkal, csak magával. Most nem ellened, csak ez a nagy általánosság.
Viszont, én is olyan vagyok, hogy jól elvagyok egyedül, elég önállónak érzem magam. Egy gyerekkel sem tudom mennyire lennék kompatibilis, de az is igaz, hogy 10-20 év múlva jó lenne ha nem lennék tök egyedül, bármilyen családi háttér nélkül.
válasza:Nincs rápörögve, ez csak a te egyéni érzeted.
Van azonban néhány tulajdonság, ami alól ember ki nem vonhatja magát. Minthogy tudatos lény, természetesen "ellenállhat", mindenféle kapcsolatok befolyásolják, de éppen erről van szó.
Az ember társas lény. Ez a sorsa. Az ember sikerekre vágyik, ez motiválja. Az ember bizonytalan, ezért szüksége van tapasztalatokra.
Társas. Lám, te is jársz közösségekbe. Robinzonok nem nagyon életképesek. Hogy azok maradhassanak, többnyire kineveznek egy tárgyat "társnak". Hozzá beszélnek, vele vitatkoznak, tőle várnak sok mindent. Nem, nem őrültek, eleget tesznek az emberi természet alaptörvényének.
Siker. Ha beversz egy szöget és nem görbül el, elégedett vagy. Ha leszedsz egy magasan lógó almát, úgyszintén. Később összetettebb feladatok megoldására tartasz igényt. De ha csak magadat dicsérgeted, egy idő után kevés lesz. Más emberek elismerésére vágysz. Ezért jársz közösségekbe, ezért mesélsz magadról, a legegyszerűbb dolog pedig a másnemű társ. Mert igényeljük.
Bizonytalan. Hiszen ezer inger éri, és nem mindet érti. Megfejtheti, ez idő. Gyorsabb, más ember tudását igénybe venni. A bizonytalanság rossz. Félelmet szül. Az ember meg szeret biztonságban, félelem nélkül élni. Mert az alkotáshoz z kell, és az ember alkotásra termett.
Azonban, ha sok ember van, akkor bonyolult viszonyrendszer alakul ki, verseny. Minden tevékenységhez idő kell. A kapcsolatépítéshez különösen, mert ott a tudat "manipulálása" zajlik, mindkét fél akarattal rendelkezik. Az emberek mások, más az igényrendszerük, mára pedig a verseny és hatékonyság fölösleget szül. Ez pedig újabb találékonyságot, hogy a te termékedre legyen szükségük a többieknek, különben elmarad az alkotás sikere. Így születnek ideológiák, a verseny nem ad időt a kapcsolatokra, kialakul az egoizmus és individualizmus kultusza. Ez természetellenes, de erre az ember csak akkor jön rá (akkor hiszi el), ha szüksége lesz a kapcsolataira. De ekkor többnyire késő. Valójában ez a "kapuzárási pánik" lényege is. "már bizonyos dolgokra nincs sok időm, amit ott tettem, vajon elegendő-e a későbbiekre" - ez a kapuzárási pánik.
Az ember nemcsak mindenevő, de minden fogyasztó is. Kell neki a másik nem, a gyerek, a család, a kapcsolatok, a siker, az alkotás öröme, és sok más. Gyakran kell döntenie, mit válasszon. A bölcs ember mindből kér egy keveset, és persze lesznek "kedvencei", amiből sokat kér. A fontos, hogy minden pillanatban elérhető legyen az éppen megkívántból valamennyi. Ez nagy előrelátást, bölcsességet igényel, hiszen az ember tudása véges.
Amit te rápörgésnek élsz meg, az egy torz versenyhelyzetből következő zavar. Ilyen például a gazdasági válság is, csak túl nagy egy ember természetéhez képest. Ezért hajlamos "természeti csapásnak" tekinteni. Pedig ő idézte elő (ő hagyta, hogy előidézzék).
Ahogy a mese (és nóta) mondja: az ember felelősséggel tartozik.... (önmagának és másoknak).
Köszönöm az értelmes válaszokat!
Utolsó: csak nem ez a szakterületed? nagyon jól összefoglaltad azt amire kiváncsi voltam
válasza: válasza:
válasza:"Az ember társas lény. Ez a sorsa."
És megint itt tartunk. Igen, az ember társas lény, de nem mindenki ugyanolyan szinten. Én is társas lény vagyok hetente néhány, kb. 8-10 órában, de a többi 158-160 órában nem. Nem mindenkinek kell egy "csorda", hogy jól érezze magát, vannak introvertált emberek is. Sőt, az emberek kb. 20-30 %-a ilyen, csak kevesebbnek tűik, mert sokan közülük megjátsszák, hogy nem azok. Őket sajnálom a legjobban.
válasza:"Azért lássuk be, ha nincsenek családok, meg nem születik gyerek akkor nem tud fennmaradni a faj. (az most más kérdés hogy ez rossz-e)"
Az ember esetében ez inkább jó, mint rossz. Az embernek (legalábbis a legtöbbnek) rossz, minden más a Földön élő fajnak viszont jó.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!