Miért alakult ki bennem ilyen viselkedés hogy sajnálom a pénzt és egyben mégsem?

Hát figyu az a helyzet, hogy mindenkinek másak az ígényei...

Én is sporolós vagyok, de én probálom megtalálni az egyensúlyt.

pl: szakadt ruhák, kopott farmert tüstén cserélem és otthonivá minősítem(nálam ez annyit tesz, hogy ebbe vágom fát stb.) Több éve nem ettem gyors kajákat, se éttereben, mert egy felől drágák és otthon olcsóbban megcsinálom úgyanazt. Nekem kicsit fontosabb az, hogy a telefonom gyors legyen minthogy drága ételeket egyek, olyan két évente cserélem a telefonjaimat a 20.000Ft-os telfonnal régen elvoltam pár évig mára már 100+ ezres kell, amit hsználtan veszek fél áron.

Én voltam a legsóherebb a világon. Állandóan alkudtam, a legolcsóbbat kerestem vagy meg se vettem.

Egyszer megmakkantam, mert valami megtetszett és nem vettem meg. Azon agyaltam napokig, hogy miért nem. Na onnantól kezdve amit szeretnék meg is veszem! Hiszen az a pénz majd elmegy másra. És miért ne okoznék örömet magamnak!

Ilyennek neveltek, ilyenek a tapasztalataid és ilyen a mentalitásod. Néha pedig fellázadsz ellene, mert nem tartod jónak.

Gondold végig, próbáld kigyomlálni az ellentmondásokat, és élj racionálisan (arányosan, egyensúlyban, igényt és lehetőséget szinkronban tartva).

Bocs, keveredtem

első válaszolót a kérdezővel

150000 kajára