A ma élő zsidók a holokauszt haszonélvezői?

Egy kicsit, illetve nagyon is rázós ez a téma, de kérem, olvassák nyugodtan tovább.

Két zsidó származású barátom van, még az általános iskolából. Egy férfi és egy nő, bizony, de rég is volt, mikor megismerkedtünk, hatéves korunkban...

A sráccal eleinte vetélytársak voltunk, jó matekos volt és az hozott végül minket össze.

Nem volt vallásos család, de attól függetlenül sok zsidó szokást megtartottak és a zsinagógába is szorgalmasan lejárt, mert ott nem csak vallási élet zajlik, mint megtudtam.

Egyszer aztán vasvillaszemekkel méregetett és végül szemrehányóan rám pirított, valami olyasmivel, hogy - mennyi rosszat tettetek ti keresztények, nekünk zsidóknak. - Bizonyára a rabbija mesélt neki a zsidók üldöztetéseiről.

Elég kétségbeesetten nézhettem rá és tudtam, hogy ez esetben a keresztény szó a nem zsidót jelöli, hiszen mi sem voltunk vallásosak.

Aztán megenyhült és megvigasztalt, - tudom, te nem tehetsz róla. - mondta, mert ugye értelmes srác volt és ő ezzel túl is tette magát az egészen.

Ma az USA-ban él, ritkán találkozunk.

Bezzeg a hölgy állandóan holokausztozik, szervez és propagandál, már szinte az agyára megy neki, néha nagyon unom, valóságos üldözési mániája van.

Szivesen lenyugtatnám, de nehéz, mert kényes a téma, még véletlenül sem akarom megbántani.

Persze, meg is értem valamennyire, mert tényleg szörnyű dolgok történtek, de viszont ez már történelem és azon nem lehet változtatni, el kell fogadni, úgy, ahogy volt.

Ami a holokausztot illeti, az már azért is unalmas kissé, mert nem csak zsidók haltak meg és én sajnálom az összes áldozatot, a ruszkikat, a németeket is, meg az angolszászokat és persze a zsidókat szintén.

Nekünk speciel apám családjában két katonakorú fiú volt akkor, ki is vitték őket Oroszországba és ott is maradtak valahol, de nem csak ez van, az egész üldöztetési mániája túl van ragozva, annak ellenére, hogy elismerem, szörnyű lehetett a zsidóknak régen.

Olyan ez kissé, mintha az Ószövetségből való valamelyik nép utódja ma szemrehányást tenne a mai zsidóknak, hogy kiirtották az őseiket. Ráadásul én nem vagyok vallásos és őket főleg a keresztény egyház üldözte, vagy annak felbujtására történt a negatív megítélés, mivel nem voltak azonos hiten.

Engem ez egyáltalán nem érdekel.

Aztán ugye ha mondjuk a barátnőm egyik ősét nem űzik ki Spanyolországból, a másikat meg Lengyelországból, akkor soha nem találkoznak és ő nem élne.

A történelem már csak ilyen, mert hát ugye ha nincs tatárjárás, ami szörnyű volt, vagy a mohácsi vész, akkor ugyan lehet, hogy Magyarország nagyobb lenne és erősebb, de mi biztosan nem élnénk, más magyarok élnének helyettünk.

Az első világháború borzasztó volt, de ha nem lett volna, akkor az a sok derék legény, akik meghaltak benne, mind családot alapított volna, már a dédszüleink sem találtak volna egymásra és a nagyapáink sem születtek volna meg.

Mivel ez történelem, mi nem mondhatunk mást, mint azt, hogy jó hogy volt, bármennyire is szörnyű volt, mert ha nem lett volna, akkor mi nem élnénk, hiszen a legcsekélyebb változás is a múltban beláthatatlan következményeket okozhatna a jövőben.

Lényegében olyan apróságokon múlik az életünk, hogy az elképesztő.

Ha apám nem megy el a barátjával egy félszáz km-re levő bálba, soha nem ismeri meg anyámat, vagy ha azon a szerelmes éjszakán nincs kedvük, vagy talán csak tüsszentett egyet az anyám

és az én spermium felem ennek hatására megelőzött több millió nálam szebb, okosabb és tehetségesebb potenciális tesót. Ki tudja, lehet, hogy csak azért élek, mert malacom volt?

Egy világháború meg olyan óriási dolog, hogy az biztos fenekestül felforgatta a világot, de ha már egyszer volt, akkor nem kívánhatjuk azt, hogy bárcsak ne lett volna, mert az egyet jelent azzal, hogy bárcsak ne születtünk volna meg.

Ha mondjuk Hitler meghalt volna csecsemő korában, az borzasztó katasztrófát jelentene a mai világra, mert sokkal többen lennének ugyan a zsidók, de nem azok, akik ma élnek és én sem élnék, meg Ön sem, aki ezt olvassa, mert minden más lenne.

Ha nincs a rettenetes holokauszt, akkor a mai zsidók sem élnének, mások lennének helyettük.

Azért természetesen morális ítéletünk lehet valahogy a mára, vagy a jövőre kivetítve a múltat, de azt sosem szabad elfelejteni, hogy ha minden nem így történik, ahogy történt, akkor mi nem élnénk és más lenne a világ.

Lényegében Voltaire Candidjában igaza van a filozófusnak, hogy minden így van jól ezen a legis-legjobb világon, ahogy van.

Végül meg szeretném kérdezni egyrészt azt, hogy egyetértenek e velem, illetve adjanak tanácsot, hogy mondhatom e én ezt a barátnőmnek, mert szerintem valóban túlzásba viszi az emlékezést, illetve szerintem az már nem egészséges, ahogy az hat rá, de azért én feltétlenül szeretném elkerülni, hogy megbántsam és attól függetlenül, hogy igaznak érzem, amit leírtam, tartok tőle, hogy negatívan hatna a jó viszonyunkra, ha ezt így felvetném neki.