Negyvenesek, titeket nem kezdett el zavarni, hogy kezd az idő eljárni felettetek? Itt vagyok hirtelen 43 éves lettem és piszkosul zavar a dolog.

Nem érdemes, hogy zavarjon. Majd 83 évesen azon fogsz utólag sopánkodni, hogy milyen jó lett volna, ha 43 évesen tudtam volna élvezni az életet, és nem a korommal lettem volna elfoglalva.

Nekem a napi rutin, a munka, a plusz munka, a család, a háztartás és a ház körüli teendők kitöltik annyira az időmet, hogy nem sokat kell gondolkodnom azon, hogy mit is csináljak a szabadidőmben.

A baráti körben is mindig történik valami: pincézés, bográcsozás, meccsnézés a sörözőben, pecázás, strandolás, túrázás, közös fesztiválozás. Nem az a problémám, hogy mit csináljak a szabadidőmben, hanem az, hogy a sok dolog közül melyikre tudom szabaddá tenni magam. (48/F)

Hát ez bizony gyakori probléma 40 körül.

Neve is van: életközép-válság.

Elég fontos, hogy kezelem a válságot. Az útkeresés, a további feladataim szempontjából fontos. Vannak, akik megrekednek benne - amerikai nyugdíjas turisták mickeyegeres polóban, Vannak akik rátalálnak az igazi útjukra - ha már eddig is azon haladtak, ezentúl sokkal tudatosabban. Kós Károly.

94 évesen még rajzolt, írt, dolgozott- majd séta közben úgy dőlt el, mint egy fenséges fenyő, a temetésén ez hangzott el:

" Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…"

Nehéz. És időnként elfárad az ember..

Nehéz, nehéz embernek lenni és embernek maradni. Olyan életet élni, hogy a végén visszanézve az látható, érdemes volt szenvedni, küzdeni.

Egy vidámabb megfogalmazása az életközép-válságnak: Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel

[link]

Sokféle neve van, mert sokan sokféleképp közelítenek hozzá, más más tulajdonságát ragadva meg.

Alapjában az a felismerés, ami megrengeti az ember, ha rádöbben, (biológiailag) eddig felfelé volt az irány, mostantól lefelé. És ez nem megfordítható. Felkészületlen helyzetben, vagy labilis állapotban ez valóban lehet mellbevágó.

Ahogy mondani szokás, az ember minden életkorban egy szerepet játszik. Vannak, akik többet is. Azaz minden életkornak megvan a maga feladatköre, tulajdonságai, lehetősége. Aki a helyén van, tudja ezt, tud magának feladatott találni, legyen az főzés, sörözés, vagy gyerek/unoka nevelés. Azok a legmagabiztosabbak, akik többfélét és főleg változatosat találnak, lehetőleg olyant, ami leköti őket (érdekli őket).

Engem hetven évesen például az zavar piszkosul, hogy ezek a fránya 20 meg 30 évesek sokkal gyorsabban másszák a hegyet, mint én. Bezzeg akkoriban én hagytam le mindenkit (valójában azért az számít: fel akarok és tudok menni - a többi lényegtelen).