Hogy fognak a mai fiatalok gyerek (ek) et vállalni, amikor kb. a minimálbér körül fognak keresni? Hogy spólolnak így össze egy házra, gyerekre stb?

Az albérletes anyuka vagyok. Teljesen igaz, hogy nem lenne szükséges évente festeni, ehhez a főbérlő ragaszkodik, én meg nem ellenzem.

De nem is tudnék havi 30 ezernél többet kiadni lakhatásra, így az jelenleg teljesen kizárt, hogy én beleugorjak egy hitelbe. Egyszer majdnem megtettem, voltam a bankban, kiszámolgattak mindent, azt mondták, havi 35 körül lenne a törlesztő. Mondtam, hogy jó, még alszom rá párat. 3 nappal később kezdték mondani a híradóban a gazdasági válság dolgot. Meg hogy a deviza hitelesek megszívják. Nagyon megörültem neki, hogy nem vettem fel hitelt, mert az enyém sem forint alapú lett volna.

Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy jelenleg egyetemre járok (amikor hitelt akartam felvenni, akkor GYED-en voltam, de megoldottam volna, hogy legyen munkaviszony, mert visszavettek volna), így most tényleg nem aktuális a saját lakás, de ha lediplomázom, akkor már valószínűleg el lehet kezdeni tervezni, de persze akkor meg ott a diákhitel.

Szóval nem tudom, mikor lesz ebből saját lakás... De komolyan mondom, hogy olyan nagyon nem zavar a dolog. hiszen még az is lehet, hogy egy teljesen másik városban fogok dolgozni majd, albérletet meg könnyebb váltani, mint lakást eladni, másikat megvenni.

Ez az albérlet dolog működik, mert így meg veszel egy lakást valakinek (a főbérlődnek), ha 35 ezer a törlesztő és harmincat te fizetsz belőle, akkor a főbérlőd milyen jól jár. Már bennem is felmerült ez a forma, hogy vetetek a gyerekemnek egy lakást valakivel.

Ja és a kérdésre Kicsit alacsonyabb igényekkel, sok hitellel és szülői segítséggel.

"Hogy fognak a mai fiatalok gyerek (ek) et vállalni, amikor kb. a minimálbér körül fognak keresni?"

A fiatalok sehogy, vagyis visszatérünk a régi életformához. 100 évvel ezelőtt a férfiak 30-35 éves korban házasodtak (pedig csak 60 évig éltek és nem jártak egyetemre, így előbb kezdték az életet, szóval "átszámítva" ez kb. olyan, mintha ma 40-45 évesen házasodnának), a feleségeik pedig 25-28 évesek voltak ekkor.

Sokan azt hiszik, hogy régen az emberek fiatalon alapítottak családot. Ez nincs így. A 20-22 éves korban házasodás az 50-es évektől a 70-es évekig volt divat. Nemcsak Magyarországon, hanem Nyugaton is.

Ezekben az időkben nagy volt a jólét Magyarországon és nyugaton is a korábbi és későbbi évekhez képest. Valószínűleg ebben szerepe volt a II. világháborúnak, amiben nagyon sokan meghaltak és a háború alatt kevés gyerek született. Ami csökkentette a munkanélküliséget, ami így végig alacsony volt a háború utáni 3 évtizedben.

Az 50-70-es évek jóléte sem itthon, sem külföldön nem fog visszatérni. Valójában pont hogy nagy nyomort okoz az, hogy a mostani fiatalok a II. Ratkó-generáció gyerekei, azaz sokan vannak kevés munkahelyre, miközben az összes vezető pozíción a Nagy Generáció ül. Mihelyt a Ratkó-gyerekek nyugdíjba mennek (ez még néhány év), az akkori pályakezdők helyzetbe kerülnek. A mai huszonévesek akkorra már kissé meg fognak keseredni az állandó frusztrációban.

Mivel a Ratkó-gyerekek nyugdíjba menetele után a fiatalok életkilátásai erősen javulni fognak, ezért a mai tizenéveseknek sokkal könnyebb lesz családot alapítani, mint a mai 20-25-30 éveseknek.

Lakást, házat venni szinte képtelenség. Örökölni reálisabb. Amikor a Ratkó-gyerekek elkezdenek meghalni (ez még 10-15 év), akkor az ő unokáik fantasztikusan jó helyzetbe kerülnek, hiszen rengeteg lakás megüresedik. Ezeket részben ők öröklik majd. A mostani tizenévesek vagy a manapság születők jövője tehát szép, míg a mostani 20 és 30 közöttieké pocsék.

tegnap 19:46 vagyok

Én is tervezem, hogy felmegyek Pestre, s nyilván albérletben laknék. Amit találtam állást, határozott időre szólt (2év), s kiszámoltam, ha van tartalékom , s úgy megyek föl, akkor a 2. év végére 0-ra hozom ki magam (semmi megtakarítás, és örülhetek, ha nem leszek mínuszba.)

Nekem annyi tőkém jelenleg nincs, hogy házat vegyek, hitelt meg pláne. De van egy ház, amit örököltünk (4 felé megy a ház ára, mert anyukámék 4-en vannak testvérek, de hogy mikor lesz eladva, az kérdéses, mert az egyikük benne lakik.Vele együtt nem lehet eladni.) Szóval innen lenne egy kis tőke, vagy ha nyernék a lottón.

Szóval a kilátásaim nem jók lakás terén, s megértem, hogy albérletbe laktok, csak gondoltam, ha nektek van fix munkátok, akkor abból már lehet valamit kezdeni.

Nem tudom, hogy a külföldi országokban ezt hogy csinálják, hogy csak bérlik a lakást. (Persze ott magasabb a fizetés)

Ha férjhez megyek majd én szeretnék minimum 2 gyermeket, de a mai világban az ember nem igazán tud mozdulni.

Amíg nincs munkalehetőség (magasabb a felsőoktatás kibocsátása, mint a munkaerőpiaci befogadóképesség), addig nincs miről beszélni.

tegnap 09:39

Egyetlen ország sincs, ahol könnyű lenne megoldani a lakhatást.

Az USA-ban az emberek életük végéig fizetik a lakáshitelüket, ez az életforma része. A legtöbb amerikai hitelrabszolga (az egyetemről sok tízezer dollár tandíjhitel-tartozással távozik, ezt követi a 20-30 sőt 40 éves futamidejű lakáshitel, aminek törlesztése az élet végéig tarthat). A házaik, autóik, amikre annyira büszkék, általában bankok tulajdonát képezik.

Másrészt házat, lakást lehet örökölni. Ha egyre kisebbek az egymást követő generációk, csökken a lakosság, akkor erre jók a lehetőségek. Ennek Európában évszázados hagyományai vannak.

Munkalehetőség pedig nincs, mert a Ratkó-gyerekek ott ülnek az összes jobb állásban. Mivel folyton emelik a nyugdíjkorhatárt, a fiataloknak esélyük sincs. Munkahelyet ugyanis üresedéssel lehet szerezni Magyarországon, hiszen nincs komoly gazdasági növekedés, főleg nem extenzív. 5-10 év múlva nagyon könnyű lesz elhelyezkedni, de addigra egy csalódott fiatal generáció már elveszti az életkedvét és kezdeményezőképességét.

ma 12:39

10 év múlva lesz munka, mert a szüleid generációja (a te generációdnál sokkal nagyobb) nyugdíjba kezd menni meg elkezd meghalni.

Azt a 10 évet kell csak kibekkelned. Végezz el 2 egyetemet. Mit gondolsz, miért jár már lassan mindenki egyetemre? Pont ezért! Igen, ez Magyarország, 2010. És még mindig jobb a munkaerőpiaci helyzet itt, mint Spanyolországban, ahol az emberek újsághirdetésben árulják a veséjüket, vagy Lettországban, ahonnan a lakosság 20%-a vándorolt ki kétségbeesésében az utóbbi évtizedben.