Szerintetek nem lenne jobb hely Magyarország, ha az emberek kevesebbet siránkoznának?

#8 én is így látom

Nekem az apukám 6 éves koromban meghalt, üzemi baleset volt, anyukám elég szép összegeket kapott, mégis szegények voltunk. Anyukámnak semmilyen iskolai végzettsége nem volt, munkanélküli volt. Apukám halála után "megtért", elkezdte az pénz jelentős részét szektáknak adományozni, 16 éves koromtól muszáj volt dolgoznom, érettségi végzettségem volt csak. Anyukám 20 éves koromban megbetegedett, összeesett a konyhában, kiderült, hogy súlyos cukorbeteg, kiderült hogy korábban már figyelmeztették rá az orvosok, hogy szövődményei lehetnek, persze a szekta lebeszélte a kezelésről, én nagyon keveset tudtam erről az egészről, lényegében nem vett részt az életemben, nagypapám nevelt fel 90%ban. Anyukámnak először amputálni kellett a lábát, én ápoltam, nem sokkal később meghalt szívrohamban, mert nem tudtam rávenni a gyógyszeres kezelésre. Egy hónapra rá papám is elhúnyt Nem volt nagyon beteg, de már nagyon idős volt. Ezután az örökölt házban laktam, ezen kívül elvesztettem mindent ami valamit is ért az életemben, testvérem nincs, szüleim elhúnytak, papám (nevelő apukám) is. Egyedül voltam. Tovább dolgoztam szakmunkásként, minden nap újra meg újra felkeltem végig csináltam az unalmas napom, hazamentem, megittam az 1-2 deci pálinkám és 1-2 sört hogy aludni tudjak, másnap kezdődött minden előről, hétfőtöl vasárnapig, mert a számlák így is csak gyűltek és gyűltek.. majd egyszer csak elkezdtem otthon tv nézés sörözés közben szédülni, szúrt a mellkasom, zsibbadt a bal kezem, azt hittem meg fogok halni, kihívtam a mentőket, 3 napig vizsgálatok voltak, nem találtak semmi szervi betegséget. Bejött egy neurológus és közölte, hogy pánik beteg vagyok, a rosszul létek egyre gyakoribbá váltak, a munkahelyemről kirúgtak, pszichiátriai papírok alapján leszázalékoltak, évente egyszer 3 hét kezelésen kellett résztvennem a pszichiátrián. Próbáltam ezt mindenféle fekete munkával kipótolni, mert a segély arra sem volt elég, hogy normálisan egyek. Minden egyre rosszabb és rosszabb lett, szídtam a kormányt a világot, a sikeres embereket, meg voltam keseredve teljesen és egyedül éreztem magam és úgy éreztem mindenki elnyom. Nem úgy volt, mint ahogy regényekben vagy filmekben szokott lenni, a fordulatot nem egy megvilágosodott pillanat hozta, hanem hosszú hónapok gyötrődése. Egyre inkább éreztem, hogy k.va életbe nem vagyok még 30 sem, nem lehet ez az életem. Többször fantáziáltam már róla hogy elutazok egy szegényebb helyre, de sosrm mertem megtenni valami miatt. Utána összeszedtem a "bátorságom" eladtam a házat és elindultam. Azt hiszem a törést a ház eladása hozta, nem volt többé otthonom, Nem volt családom, úgy éreztem nem köt már semmi sem, nincs veszteni válok sem. Ekkor indultam el. Összesen 12 országban jártam, volt hely ahol a parkban aludtam, volt ahol 10dollárért vettem ki egy hétre egy szobát..

Ráébredtem, hogy a világ borzalmas, Nem nekem van rossz sorsom, az én sorsom az, hogy javítsak az életemen, bpre költöztem egyik haveromhoz albérletbe, 2 évig dolgoztam keményen, minden túlórát elvállaltam, mindig számíthattak rám, később én lettem az az ember aki az összes túlórán ott van, ezért én gyűjtöttem össze az embereket. Egyre pofátlanabbul kihasználtak, egyre több felelősségem lett ugyan azért a keresetért, ez után döntöttem el, hogy hitelből céget alapítok, a céggel ahol túlóráztunk, egy kisebb cégen keresztül, leszerződtem, hogy ugyan azzal a munkaerővel ugyan olyan munkát biztosítok, csak olcsóbban. A munkásokkal megbeszéltem hogy dolgozzanak nekem, csak több pénzért. Eleinte is nyereséges volt, de kevesebbet kerestem, mint az alkalmazottjaim, cserébe akár mikor számíthattam rájuk, akár hajnali 2kor is egy telefonomba került, hogy 4en összejöjjenek. Barátként tekintek minden dolgozómra, én a munkát szervezem össze, a siker kulcsát nem magamban látom, hanem a munkaerőben!

Jelenleg a kis vállalkozás ott tart, hogy 6 embert tudok foglalkoztatni teljesen tisztán 250ezres nettó fizetéssel, és egy diplomás munkaerőt nettó 400 ezerért. És mondhatni nem élek rosszul!

A legjobban az fáj, hogy 30 évvel ezelőtt gyerekként még mertünk nagyot álmodni,és az egyik gyerekkori barátommal megfogadtuk, hogy ha egyikünknek bejön az élet az segít a másiknak, 20 évig voltunk barátok, és most hogy nekem bejöttek a dolgok felajánlottam neki, hogy áldozza az idejét és tudását a cégnek, és akkor lehet a társam a cégben, beleszólási lehetőséget adok neki, egyenértékű tulajdonos lenne, azért cserébe, amit gyerek koromban tőle és a családjától kaptam.

Hatalmas veszekedés volt belőle, szerinte "eladtam a lelkem ", meg én ne jótékonykodjak, mert "nekem könnyű hisz cégem van" szerinte én Most abból élek, Hogy "kihasználom a szegény munkásokat"

Ugyan arról az emberről van szó, de a konkrét fájdalom mellett látom a környeretemben élők hogy hagyják ki a lehetőségeiket sorra. Lehetne ennél sokkal de sokkal jobb is az élet magyarországon. Nem kell mindenkinek cégvezetőnek lennie, én a legnagyobb problémát abban látom, hogy itthon túl gyorsan gazdagodtak meg túlságosan aljas módszerrel annó, és Még mindig tartja magát a vélemény miszerint a cégvezető egy zsarnok, a dolgozó Meg egy rabszolga. Ha csak minden ezredik ember nem csak beszélne róla, vagy nem csak szidná a főnökét, hanem tenne is valamit, akkor rég nem itt tartanánk.. nézz meg engem, nincs egyetemi végzettségem, nem vagyok kifejezetten okos, egyszerűen csak szeretek dolgokat szervezni és pénzem sem volt, hitelre csináltam, szerintem Mon ez hiányzik, ha a gyerekem később esetleg folytatná a céget, nem azt tanulta tőlem, hogy hazdagok vagyunk mindent lehet, nem azt, hogy akinek nincs végzettsége azt lenézze, hanem tudni fogja, hogy a cég sikerének a titka a jó munkaerő és a munkaerő megbecsülése..

Egy egyszerű példa, a dolgozóim olyan precíz munkát végeznek, hogy ámulok rajta, a minősége ahogyan dolgoznak vetekszik nálunk 4x nagyobb cégekkel és tudod miért? Mert az én dolgozóim partnerek, múltkor pl 30 órás túlóra volt egyik hétvégén, egytől egyig mindenki eljött rá, előre szóltam nekik, hogy ez egy 30órás munka, annyira vagyunk leszerződve, ha hamarabb be tudják fejezni, akkor is megkapják a 30 órát. Az történt, hogy szombaton 16órát dolgoztunk, vasárnap 4et, délelőtt mindenki haza tudott menni, fejenként megkeresték vele a 60 ezer ft-t túlóra pénzt.. ezen a hétvégén az adók után -40000ftre jöttem ki. Kb fél évvel később az egyik dolgozó felesége veszélyeztetett terhes volt, mindenki tudta mi van vele, 3 hetet otthon volt, hivatalosan fizettség nélkül, beismerem, feketén tudtam csak kifizetni a bérét. A többi 5 ember három hétig 120%osan hajtott, hogy pótolni tudják a kieső munkaerőt. Pontosan tudták, hogy ha velük lesz valami ugyan úgy számíthatnak erre. Pontosan tudják hogy nem értem dolgoznak, én a munkát szervezem csak össze és a felelősséget vállalom hogy legyen munkájuk, magukért dolgoznak és nem keresek náluk sokkal többet, csak annyival amennyi plusz szervezést és kockázatot jelent.