Szeretném, hogy újra szép élmény legyen számomra magyarnak lenni, kérdésem, mit tegyek? 23F
Szeretném előre leszögezni, hogy senkit sem szeretnék megsérteni, legfőképpen azokat az embereket nem, akiknek nagyon fontos, hogy magyarok lehetnek. Kérlek, értsétek meg, beszélnem kell erről a dologról, nem szabad ugyanis elnyomni a fájdalmat, beszélni kell róla mindenképpen. Főleg azért, hogy újra szép élmény legyen számomra, magyarnak születtem!
A baj az, hogy sajnos mérhetetlenül sok negatív élmény tapad számomra a magyar identitáshoz, ez az, amit szeretnék pozitív energiára cserélni. Sajnos, az évek során rengeteg támadás és sérelem kötődött a magyarság érzetemhez, főleg az iskolában, ahol volt, hogy megvertek, de a lelki terror majdnem minden nap jelen volt.
A diáktársaim túlnyomó része gyűlölt, főként azért, mert nem voltam "mai divat" szerinti gyerek, helyette "önmagát felsőbb rendűnek tartó". Gondolok itt arra, hogy én nem voltam gonosz, nem voltam kötekedő, nem ittam alkoholt, nem dohányoztam, nem buliztam, nem káromkodtam, nem volt folyton új csajom, szerettem tanulni, szerettem a könyveket és tiszteltem az értelmes tanárokat. Ezek ugye, nem menő dolgok, magától értetődő volt, hogy "bűnhődnöm" kell, meg hogy "szörnyeteg" és "arrogáns" vagyok.
A legjobban azt utáltam, hogy csak nagyon ritkán érdekelte őket a véleményem a dolgokkal kapcsolatban, folyton elnyomták a gondolataimat és boldogok voltak, ha fájdalmat okoznak nekem. De ennek már vége, mert az iskolából elballagtam, soha többé nem kell beszélnem a zaklatóimmal, s fölkeresni sem tudnak, mert mindenkit letiltottam a Facebook közösségi oldalon a volt osztályomból. Büntetés volt nekem minden nap ott, gyűlöltem mindent az utolsó 1 évben, a Szalagavató igazi szenvedés volt és nem is táncoltam vagy ilyesmi.
Amikor nagyon kicsi voltam, óvodás és 10 év körüli, nagyon boldog voltam, hogy magyar lehetek, mert Nagypapám utaztunk hagyományőrző programokra, szép dalokat tanultunk és gyakran magyar konyha szerinti ételeket főzött nekem Papa, vagy pedig Arany János verseket olvasott föl. Olyan jó érzés volt mindez és mindig boldogan emlékszem ezekre az időkre. Az egyik legfontosabb lecke az volt, hogy mindig tiszteljem a többi nemzetet is, beszéljek róluk tisztelettel és gondoljak szeretettel rájuk. Ismerjem meg a többi kultúrát is a magyar mellett, értékeljem és becsüljem meg a többi kultúra szép és jó hagyományait. Papa azóta sajnos elhunyt, s nem volt ő többé, aki a negativ élményeket szépre cserélje.
Mire gondolok "negatív élmények" alatt? Főként az iskolára. Nagyon sok kötekedő diáktársam volt és bizony a tanárok között is volt olyan ember, akik negatív emlékek. A "magyarnak lenni" ugyanis főként azt jelentette a gyerekeknek, hogy goromba, agressziv, becsmérel nemzeteket és gyűlölködik, amiből én NEM kértem. Ténylegesen haragudtak rám, mert én nem voltam hajlandó lenézően és sértően vélekedni bizonyos nemzetekről, illetve azért is, mert szeretem mondjuk a külföldi népművészetek jelentős részét. Ebből nekik az jött le, hogy én "nem szeretek" magyar lenni és volt, hogy meg is vertek emiatt.
A tanárok közül volt olyan ember (a történelem tanár) aki eléggé merész módszerekkel próbálta elérni, görcsösen szeressük a Hazánkat. Értek ezalatt arra, hogy FOLYAMATOSAN politizált (én jeleztem neki többször, hogy iskolában nem szabad politizálni, mire kioktatott engem, hogy ne szóljak bele a módszereibe), hazugságokat próbált önteni a fejünkbe, becsmérlően beszélt bizonyos nemzetekről és gyakorlatilag elvárta ugyanezt tőlünk. Aki nem úgy gondolkodott, mint ő, rossz jegyekre számithatott. Volt olyan felelés élményem nála, amikor én nem úgy vélekedtem bizonyos dolgokról, mint ő és nem haragból beszéltem bizonyos nemzetekről, azt mondta hagyjam abba a felelésem és 1-est kaptam. Történelem érettségin pedig egyenesen megalázott engem, s azt mondta, szégyeljem magam és legszivesebben fölpofozott volna, nagyjából sirva kirohantam a teremből, de megbuktatni nem tudott, mert az irásbelim majdnem hibátlan, 5-ös lett.
Az egyik legjobban az az élményem fáj, amikor az egyik diák fejbevágott engem, s megkérdeztem, miért tette, azt válaszolta, "Mert gyenge fütyi vagy és mellesleg nem is vagy magyar!". Kérdeztem, miért mondja ezt, mire azt válaszolta, "Mert nincs benned gyűlölet és érzékeny hülye barom vagy!".
Nagyon gyakran voltak rémálmaim mostanában, sokszor sírtam is. Szeretném, hogy ennek vége legyen. Újra szeretném érezni, hogy egy egészséges mértékű patriótizmus átjár engem, nem pedig a fájdalom és rossz élmények uralkodnak bennem. Hasonlóan szeretnék érezni, mint amikor Papa itt volt velem, hogy boldog vagyok, magyarnak születtem, s egyben tisztelem a többi nemzet értékeit is.
Tudnotok kell rólam, hogy a rajz számomra nagyon fontos, minden nap rajzolok. Próbáltam megfogalmazni szép rajz formájában, hogy boldog vagyok, magyarnak születtem, de nem sikerült, mert eszembe jutottak a negatív élmények.
Ti mit javasoltok, mit tegyek? Hogyan tudom lecserélni a negatív élményeket?
válasza:"Hogyan tudom lecserélni a negatív élményeket?"
- nem lecserélni kell, hanem feldolgozni, akkor megszűnik.
"az élményem fáj, amikor az egyik diák fejbevágott engem" - na, most komolyan, 23 évesen ezt nem tudod földolgozni, fölfogni, hogy egy agresszív degenerált majom volt az osztálytársad? Legyen mindegy, mit mondott, hogy fejbevágott, az meg már nem fáj (a fizikai fájdalom a jelenben van, a lelki emlékekben)
Rengeteg hagyományőrző csoport van - tánc?
Most áttérnék a rajzra: szuper, hogy rajzolsz, képezd is magad, járj mesterhez. A rajz kétféle: 1. gyakorlat, tanulmány 2. ihletből.
egyikbe sem fér bele megrajzolni:"hogy boldog vagyok, magyarnak születtem" -ez erőltetés lenne, azért nem sikerül. Gyakorolj sokat, és fog menni, amikor ihletetten alkotsz, akkor, ha a technikai rész megvan, "jön magától"
válasza:Nem attól magyar vagy magyarabb valaki, hogy teli szájjal zsidózik, cigányozik stb.
Olvass sokat, ismerd a történelmet, legyen egy nyitott, nemzetközi jellegű tájékozottságod, beszélj nyelveket. Ekkor tudod igazán becsülni a saját értékeinket. Másokat is ismerni, becsülni kell - már ameddig ez kölcsönös - ebben nagyfaterodnak nagyon igaza volt.
Meg kell egy kicsit érteni a frusztráltakat is. Évtizedek óta a liberálisok ütik - rúgják a magyar értékeket, jelképeket, becsmérlik a "magyarkodást" és sok emberből ez ellenállást, erőszakot vált ki.
Nem akarlak még én is bántani, de ha egy 23 éves fiatalember vagy és fejbe vágnak, te meg sírdogálsz - hát nem tudom. Velem nem tették volna - vagy max egyszer. Üss vissza!
Néha keménynek is kell lenni, tudod, gyáva népnek nincs hazája. Iratkozz be valami küzdősportra, gyúrj.
Képzeld el: ha még erősebb is lennél, még elszántabb mint ők, mellette meg még jobban is ismernéd a népszokásokat, történelmet stb. Az lenne az igazi.
válasza:Ismerd meg a világot, a világ népeit, tanulj idegen nyelveket és meg fogod látni a magyarság sajátosságait, amiket most nem látsz.
Aki csak egy dologhoz ért, az ahhoz sem ért igazán.
Aki csak egy nyelvet ismer az azt sem ismeri igazán.
válasza:És miért mondták azt, hogy mellesleg nem is vagy magyar?
Hogyhogy csak a nagyapádról beszélsz? Mi van a többi családtaggal?
Jelezted a tanárnak, hogy nem szabad politizálni órán? És erre te mondod azt, hogy a tanár oktatott ki, hogy ne szólj bele a módszereibe? Érdekes. Főleg érdekes lenne tudni, hogy mit kifogásoltál abban, amit tanított, konkrétan.
"És miért mondták azt, hogy mellesleg nem is vagy magyar?"
Azért, amit le is irtam korábban, tehát "A "magyarnak lenni" ugyanis főként azt jelentette a gyerekeknek, hogy goromba, agressziv, becsmérel nemzeteket és gyűlölködik, amiből én NEM kértem. Ténylegesen haragudtak rám, mert én nem voltam hajlandó lenézően és sértően vélekedni bizonyos nemzetekről, illetve azért is, mert szeretem mondjuk a külföldi népművészetek jelentős részét. Ebből nekik az jött le, hogy én "nem szeretek" magyar lenni és volt, hogy meg is vertek emiatt. "
"Hogyhogy csak a nagyapádról beszélsz? Mi van a többi családtaggal?"
A kérdés jogos, de az igazság az, hogy nem ők voltak azok az emberek, akik ilyen téren hatottak rám komoly mértékben. Tény, hogy ők is honfitársak, amellett, hogy rokonok, de Papa volt az, akivel főként foglalkoztunk a magyar kultúrával.
"Jelezted a tanárnak, hogy nem szabad politizálni órán? És erre te mondod azt, hogy a tanár oktatott ki, hogy ne szólj bele a módszereibe? Érdekes. Főleg érdekes lenne tudni, hogy mit kifogásoltál abban, amit tanított, konkrétan."
Igen, jeleztem neki. Egyrészt azért, mert az iskola szabályzata alapján elméletileg nem lehetne politizálni, de egyre több helyen hallom, hogy mégis lehet. Nem én voltam az egyetlen diák, aki nem kedvelte a tanár politikai beszédeit, de a többiek nem szóltak érte, mert sokan boldogok voltak, nem haladunk semerre a tananyaggal és lehet lustálkodni. (Az viszont kevésbé volt már jó dolog, amikor feleltetésnél és vizsgánál semmit nem tudtak bizonyos, tanórákon át nem beszélt témakörökről.) Legfőképpen azt sérelmeztem, rengeteg alkalommal SEMMIT, de tényleg semmit nem haladtunk előre a tananyaggal. Példának okán, Luther Márton reformációjával 4 tanórán keresztül semmit nem haladtunk, mert a tanár sokkal szívesebben beszélt nekünk az aktuális politikai körülményekről, a tankönyvet ki se nyitottuk, semmit nem írtunk a füzetbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!